A Harvard & Smithsonian asztrofizikai központjának csillagászai egy egészen extrém, bár feltehetően nem is olyan ritka csillagászati jelenséget térképeztek fel egy úgynevezett heartbeat, azaz szívdobbanás csillaggal kapcsolatban. A heartbeat csillagok olyan égitestek, amelyek párban keringenek és ovális pályájuk bejárása során időnként közel kerülnek egymáshoz: ekkor az egymásra gyakorolt gravitációs hatásuk árapály jelenséget generál, ami olyan erős befolyással van a csillagokra, hogy még az alakjukat is megváltoztatja. A módosult forma miatt a csillagok Földről detektálható fénye is változik, ezért nevezik őket szívdobbanás csillagoknak - a halványuló és erősödő fény pulzálása az emberi szív dobogásának üteméhez hasonló.

Egyik típusa a szívdobbanás csillagoknak a heartbreak csillag, ami a szokottnál jóval nagyobb, akár többszázszoros mértékű fluktuációt mutat a pulzálás tekintetében. Míg a fényesség változásnak szintje 0,1% közelében van a legtöbb heartbeat csillag esetében, addig a MACHO 80.7443.1718 jelzésű égitest megfigyelése közben 20%-os eltérést detektáltak a kutatók a Harvard & Smithsonian leírása szerint, a nagy kilengést pedig nem tudták mivel magyarázni. A csillagot ezért alapos vizsgálatoknak vetették alá és szimulációkkal elemezték a különböző gravitációs árapály hatásokat, amelyek felléphetnek a két csillagos rendszerben. A szimulációk arra utaltak, hogy a nagyobb csillagon, ami közel 35 naptömegű, óriási hullámok keletkezhetnek,

akkorák, "mintha a Napból hármat raknánk egymásra"

- a csillagászok magyarázata szerint.

A csillag anyagából álló, 4,3 millió kilométer magasra tornyosuló hullámok a földi óceánok hullámaihoz hasonlóan rendezetten emelkednek egyre magasabbra, majd egy ponton megtörnek és magukba omlanak, növelve a csillag forgásának gyorsaságát.

Ennek a rendszeresen bekövetkező eseménynek a következménye a csillag erősödő ragyogása, amelyet a kutatók is megfigyeltek. A feltételezések szerint a MACHO 80.7443.1718 hullámai nem jelentenek egyedi jelenséget, még sok másik heartbreak csillag is létezhet, ahol szintén kolosszális erejű árapály hatások zajlanak, a kutatások következő lépéseként pedig még több ilyen égitestet terveznek megvizsgálni a csillagászok.

(Fotó: Melissa Weiss/Morgan MacLeod/CfA)