Nem véletlen, hogy az égitestről még több mint négy évvel a felfedezése után is heves viták zajlanak, hiszen a 2017 novemberében, a hawaii Pan-STARRS távcsővel azonosított objektum nemcsak az első, bizonyítottan a Naprendszeren kívülről érkező égitest volt, amit sikerült megfigyelni, de a tulajdonságai és a viselkedése sem hasonlított semmihez, amit eddig láttunk: nem húzott maga mögött csóvát, mint az üstökösök, az aszteroidákkal ellentétben a mozgása egyre gyorsult, emllett a fényessége is folyamatosan változott.

Az 'Oumuamuával kapcsolatban éppen ezért meglehetősen sok, néha egészen meredek teória látott napvilágot: sokak szerint az égitest egy bolygó egyik darabja lehet, mások szerint valamiféle hidrogénből formálódott űrjéghegy, de vannak, akik azt mondják, hogy az objektum egy idegen civilizáció alkotása, például napvitorla lehet. Utóbbi hipotézisnek egészen neves támogatói is vannak, a Harvard asztrofizikusa, Avi Loeb például 2021-ben még egy könyvet is kiadott, amiben ezt az elméletet járja körül.

Oumuamua – Különös látogató a csillagrendszeren kívülről Az Oumuamuát 2017 októberében vették észre egy csillagvizsgálóban Mauin. Ez az első, ember által is érzékelt objektum, amely egy másik csillagrendszerből érkezett. Az Oumuamua azonban nem csak ezért érdekes, hanem mert több kérdés maradt utána, mint válasz.

Bármi is legyen az igazság, az biztos, hogy az 'Oumuamua rengeteg új információval szolgálhatna a csillagászok számára, így az elmúlt években többen is felvetették, hogy egy űreszközzel a nyomába kéne eredni az egyre távolodó égitestnek. Közéjük tartozik a kifejezetten a csillagközi utazásokkal kapcsolatos kihívások megoldására létrejött Initiative for Interstellar Studies (i4is) is, akik alig néhány héttel az 'Oumuamua felfedezése után kezdtek el dolgozni egy ilyen misszió megvalósíthatósági tanulmányán, aminek a Project Lyra nevet adták.

A kutatók az elmúlt években számtalan különböző lehetőséget mérlegeltek, többek között a nukleáris hajtású és a napvitorlával ellátott űreszköz lehetőségeit is részletesen elemezték, néhány napja pedig kiadták a tanulmányt arról, hogy megvalósítható lenne-e egy ilyen projekt. A kutatók válasza: igen, de nem árt sietni.

A Project Lyra alapvetően különbözik a korábbi javaslatoktól, hiszen amíg azok egytől-egyig a Nap gravitációját használták volna az űreszköz felgyorsításához, addig az i4is kutatói szerint ezt jóval egyszerűbben is meg lehet oldani. Az ő elképzelésük szerint a 2028-ban induló szonda előbb a Földet, majd a Vénuszt, végül pedig a Jupitert megkerülve tenne szert megfelelő sebességre, így pedig nagyjából a 2050-es évek első felében érhetné el az 'Oumuamuát. Bár a randevú a legjobb esetben is 28 év múlva következhetne be, a javaslat készítői szerint nem érdemes arra várnunk, hogy az 'Oumuamuához hasonló égitest ismét felénk vetődjön: az ugyan igaz, hogy a számítások szerint évente mintegy hét csillagközi objektum keresztezi a Naprendszert, ugyanakkor az 'Oumuamua ezek között is olyannyira kivételesnek tűnik, amihez hasonlónak a felbukkanására nagyon kevés az esély.

(Forbes, Universe Today, Borítókép: Getty Images)

A kutatók valószínűleg rájöttek, mi volt valójában a Naprendszeren kívülről érkezett Oumuamua Megnyugtató magyarázatot találtak a rejtélyes égitestre: talán nem egy idegen civilizáció terméke, de így is rendkívül érdekes (sőt talán még érdekesebb is) ez a másik naprendszerből érkezett látogató.