A Hubble Űrteleszkóp évente egyszer az OPAL (Outer Planet Atmospheres Legacy) program keretében felvételeket készít a Jupiter és a külső Naprendszer más bolygóinak aktuális időjárási viszonyairól, hogy nyomon tudják követni a felszíni körülmények változásait. A képeken ilyenkor jól láthatóvá válnak az egyes jellegzetességek módosulásai, mint például az Uránusz egyes régióinak kifényesedése, amit a megnövekedett ultraibolya-sugárzás okoz vagy a Szaturnusz körüli gyűrűk színének átalakulásai. Mivel a Jupiter külső látképét az atmoszférában zajló események határozzák meg, ezért a látvány folyton módosul - egyes hosszabb ideig fennálló formációk viszont rendszeresen visszatérő elemét alkotják a felvételeknek.

A Jupiter nagy vörös foltja például egy olyan anticiklont képvisel, ami többszáz éve keletkezett és, noha a mérete csökken, de még mindig jelen van a bolygó légkörében és ez legalább egy-két évtizedig még így is marad. A folt valószínűleg ugyanaz a formáció, amelyet Gian Cassini figyelt meg még 1665-ben (és lehetséges, hogy Robert Hooke 1664-ben) és azóta különféle szondákkal számos adatot sikerült gyűjteni róla az űrügynökségeknek. A sok száz éves vihar által okozott vörös szín nem mindig ugyanolyan árnyalatú, néha szürkés, néha pirosabb tónust vesz fel, de általában az egyik legkönnyebben felismerhető pontját jelenti a Jupiter légkörének. A foltnak nemrégen egy utódja is keletkezett, az úgynevezett Red Spot Junior, vagy kis vörös folt, aminek születését a csillagászok élőben követhették az évek során. A kis vörös folt ugyanis több, még kisebb viharból állt össze, amelyek 1998 és 2000 között forrtak össze végleg, kialakítva Red Spot Jr.-t.

Az új formáció csak nevében kicsi, valójában az átmérője körülbelül a Földével egyezik és több kilométerre tornyosul a felhők felé.

Azzal kapcsolatban, hogy mi az oka a nagy és kis vörös folt jellegzetesen vörös színének, csak teóriák léteznek: lehetséges, hogy a viharok a légkör alsóbb részéből különböző anyagokat emelnek a magasba (többek között ammóniát), amelyek az ultraibolya-sugárzás miatt kémiai változásokon mennek keresztül és ezek a vegyi folyamatok színezik vörösre az anticiklonok áramlásai körül a légköri összetevőket. A foltok mérete és színe sem állandó és a Hubble legutóbbi felvételeinek tanúsága szerint, amelyeket január 5-én és 6-án készített, a kisebbik formáció idén jelentősen vörösebbnek látszik, mint amilyen az elmúlt évek jóval sápadtabb időszakában volt.

A nagy vörös folt és a kis vörös folt külön utakon járnak, de a saját "sávjukban" maradnak, így általában két évente elhaladnak egymás mellett. A mostani képen egymáshoz viszonylag közel találhatóak. A felvétel felső részén egy másik, szintén vörös anticiklont is sikerült lencsevégre kapnia az űrteleszkópnak.

(Fotó: NASA, ESA, STScI, Amy Simon/NASA-GSFC)

Szuper látványos videót dobott össze a NASA a Jupiter "sekély villámairól" A bolygó körül keringő Juno űrszonda a Jupiter viharfelhőit vette célba, és olyan dolgot tárt fel, amit a csillagászok eddig lehetetlennek tartottak.