A Wolf-Rayet 140 csillag a csillagok egy speciális típusához tartozik, amelyek nevüket Charles Wolf és Georges Rayet csillagászokról kapták. Ezek a különösen masszív, energikus és forró égitestek jól felismerhető jellemzője, hogy az anyagukat nagy sebességgel veszítik el, százezer év alatt körülbelül egy naptömegnyi anyaggal lesz kevesebb a tömegük, ezenfelül rendkívül fényesek is. A Wolf-Rayet csillagok körül a belőlük távozó anyag egyes esetekben szépen rendezett koncentrikus köröket alakít ki, amelyek az infravörös felvételeken egészen látványosan tűnnek fel.

A Wolf-Rayet 140 csillag körüli köröket a James Webb Űrteleszkóp már korábban is megfigyelte, most pedig azt is sikerült kideríteni, hogy a porrétegek milyen tempóval távolodnak a csillagtól. Az elemzések szerint a rétegek, vagy héjak körülbelül a fénysebesség 1%-val terjeszkednek kifelé, miközben újabbak képződnek belőlük a Wolf-Rayet 140 és társcsillaga együttes mozgásának köszönhetően. A rendszert ugyanis két csillag építi fel, amelyek nyolc évente jutnak egymáshoz a legközelebb, miközben pályájukon keringenek.

“A héjak rendkívüli rendezettsége arra utal, hogy óramű pontossággal alakulnak ki a csillagok nyolc éves keringési ciklusa alatt.”

- magyarázza a NASA.

A héjakat a csillagok szelének interakciója formálja és a rétegek száma alapján legalább 130 év alatt alakult ki az eddigi struktúra, de a csillagok tevékenységének még nincs vége. Mivel a spektroszkópiás vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a porral teli régiók policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAH) tartalmaznak, ezért a kutatók megbizonyosodtak róla, hogy a Wolf-Rayet csillagrendszerek fontos forrásai lehetnek a csillagok és bolygók születéséhez nélkülözhetetlen vegyületeknek.

(Fotó: NASA, ESA, CSA, STScI, NASA-JPL, Caltech)

Egy ritka csillagfajta haldoklásáról sikerült egészen pontos felvételeket készíteni A Wolf-Rayet csillag és a kozmikus por, amit szétszór, ritka látványt jelent.