A felfedezés az Australian Square Kilometer Array Pathfinder (ASKAP) nevű rádióteleszkóppal történt, és később a NASA Chandra röntgentávcsöve is megerősítette az észlelést – érdekesség, hogy ez utóbbi teljesen véletlenül történt, miközben a Chandra épp az égbolt ugyanazon részét vizsgálta. Az eredményeket május 28-án publikálták a Nature című tudományos folyóiratban – írja a Live Science.

„Ez az objektum egészen más, mint bármi, amit eddig láttunk” – mondta Andy Wang, a tanulmány vezető szerzője, a perthi Curtin Egyetem csillagásza. „Lehet, hogy egy magnetárról van szó – egy halott csillag rendkívül sűrű és erősen mágneses magjáról –, de az is elképzelhető, hogy egy olyan kettős rendszert látunk, amelyben egy nagy mágneses mezővel rendelkező fehér törpe is található.”

Wang ugyanakkor hozzátette: mégha igazak is ezek a feltételezések, az sem ad teljes magyarázatot a forrás egyedi viselkedésére. Az ASKAP J1832-0911-et ugyanis egy úgynevezett hosszú periódusú tranziens (LPT) kategóriába sorolták – ez egy ritka kozmikus jelenség, amelyre az jellemző, hogy viszonylag ritkán, olykor percek vagy órák különbségével sugároz rádióimpulzusokat. Az első ilyen objektumokat 2022-ben azonosították, és azóta mindössze tízet sikerült katalogizálni, így ez a kutatási terület még új a csillagászat számára. Ezek a jelek éles kontrasztot mutatnak a jól ismert pulzárokkal, amelyek másodpercenként – vagy akár milliszekundumonként – bocsátanak ki impulzusokat.

Az ASKAP J1832-0911 röntgensugárzásának észlelése ráadásul az első olyan eset, hogy ilyen típusú jelenséget röntgentartományban is megfigyeltek, ami még jelentősebbé teszi a felfedezést.

„Ez a felfedezés olyan volt, mint tűt találni a szénakazalban” – mondta Wang. – „Tiszta szerencse, hogy a Chandra éppen ugyanazt a területet figyelte meg abban az időben.”

A rádió- és röntgensugarak egyidejű kibocsátása viszont bár furcsa a fentiek miatt, de legalább árulkodó nyomként is szolgálhat a kutatóknak a forrás természetének megértéséhez. Innentől kezdve ugyanis minden elméletnek figyelembe kell vennie mindkét sugárzási formát. Nanda Rea, a Katalán Űrkutatási Intézet munkatársa szerint ezen kritériumok figyelembevételével könnyebb lesz a jövőben hasonló objektumokat azonosítani.

„Ez új távlatokat nyit meg a jelenség rejtélyes természetének feltárásában” – fogalmazott.

(Kép: teleszkópfelvétel az ASKAP J1832-0911 körüli égbolt régiójáról, forrás: Ziteng (Andy) Wang, ICRAR)