A közepes méretű fekete lyukak a fekete lyukak egy nagyon ritkán látott, tünékeny típusát jelentik, amelyek tömege széles tartományban mozog: 100 naptömegtől akár több százezer naptömegig. Az ebbe a kategóriába tartozó fekete lyukak detektálását nehezíti, hogy a szupermasszív fekete lyukakkal ellentétben nem bocsátanak ki jeteket, vagyis anyagsugarakat, és nem bírnak olyan nagy gravitációs hatással a környezetükre, emellett az elméletek szerint a közelükben lévő csillagcsoportok fénye is elfedheti őket. A közepes méretű fekete lyukak (IMBH) kutatása azonban több szempontból is fontos a csillagászok számára, többek között a világegyetem első csillagairól, a III. populációs csillagokról is sokat elárulhatnak, tekintve, hogy ezek a fekete lyukak potenciálisan a III. populációs csillagok maradványai lehetnek.

A Chandra Űrteleszkóp és a Hubble Űrteleszkóp adatainak elemzése által a kutatók felfedeztek egy ígéretes IMBH jelöltet, ami az NGC 6099 galaxisban található. A HLX-1 jelű fekete lyukat az általa kibocsátott erős röntgensugárzás alapján detektálták, ami rendkívül magas hőmérsékletre és egy lehetséges TDE (Tidal Disruption Event, árapály-katasztrófa) eseményre utalt. Az árapály-katasztrófa akkor következik be, mikor egy fekete lyuk a gravitációs erejénél fogva magához vonz, majd szétszaggat egy égitestet, miközben a forró anyag miatt a környezete intenzív sugárzást bocsát ki.

A megfigyelt TDE esetében a jelek azonban szokatlanok voltak, a HLX-1 sugárzása ugyanis 2009-ben meglehetősen intenzív volt, de ahelyett, hogy évek alatt csökkent volna a fénye, 2012-ben még erőteljesebben felragyogott, majd 2023-ig fokozatosan veszített az intenzitásából. A kutatók szerint lehetséges, hogy a széttépett csillag gázaiból keletkezett korong villódzik, ahogyan a fekete lyuk lassan elnyeli az anyagot, de pontos magyarázat még nincs a jelenségre.

A fekete lyuk és a csillag végzetes találkozását mindenesetre a Space Telescope Science Institute bemutatta egy látványos animáción, amely a csillag elfogásának és pusztulásának fázisait is illusztrálja. A videó távolról indít: először az NGC 6099 galaxishoz közelítünk, majd annak belsejében megtaláljuk a fekete lyukat, ami akkor lesz igazán látható, amikor a csillag elhalad mellette és szétszakad, az anyagát pedig a fekete lyuk beszippantja.

(Fotó: NASA/CXC/Inst. of Astronomy, Taiwan/Y-C Chang, NASA/ESA/STScI/HST, NASA/STScI/J. DePasquale, NASA/ESA/Ralf Crawford/STScI)

Az univerzum szövetén keletkezett torzulásokat mérték, és felfedezték az eddigi legnagyobb feketelyuk-összeolvadást Nem létezhetnének olyan masszív fekete lyukak a csillagfejlődési modellek szerint, mint aminek az összeolvadását most detektálták.