A James Webb Űrteleszkóp és a Chandra űrtávcső felvételeinek elemzése során a csillagászok felfedezték az UHZ1 galaxisban rejlő szupermasszív fekete lyukat - ennél távolabbi fekete lyukat röntgenteleszkóppal még sosem sikerült detektálni. Az objektum az ősrobbanás után mindössze 470 millió évvel keletkezhetett, de a tömege rendkívüli, megközelíti az otthonául szolgáló galaxis csillagainak össztömegét.

A kutatást Bogdán Ákos, a Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa vezette, aki a Chandra űrtávcső (Chandra X-ray Observatory) működtetésében is részt vesz és a régóta vizsgálja a nagytömegű fekete lyukak fejlődésének jelenségét. Az UHZ1 megfigyelését a nemzetközi kutatócsoport a Chandra röntgenfelvételei mellett a James Webb Űrteleszkóp infravörös képei segítségével végezte el és az adatok alapján meglepő eredményre jutottak a galaxis elhelyezkedését illetően: kiderült, hogy az először az Abell 2744 galaxiscsoport szomszédjának hitt (legalábbis abban az irányban elhelyezkedő) UHZ1 valójában sokkal messzebb található, körülbelül 13,2 milliárd fényév választja el a Földtől. A Chandra űrtávcsővel a gravitációs lencsehatás révén detektált rendkívül halvány röntgensugárzás arra utal, hogy a galaxis belsejében egy szupermasszív fekete lyuk rejtőzik, ami még növésben van.

A kutatók az UHZ1-ban lévő fekete lyuk vizsgálatának segítségével elsősorban azt a kérdést igyekeznek megválaszolni, hogy az ehhez hasonló szupermasszív fekete lyukak hogyan tudnak ilyen hatalmas tömegre szert tenni már kevés idővel az ősrobbanás után. Az "új" fekete lyuk tömegét 10 és 100 millió naptömegűre becsülik és az elemzések arra engednek következtetni, hogy az objektum óriási gázfelhők összeütközése során született. A gázokból formálódó fekete lyukak elméletet már korábban is felvetették a csillagászok és az UHZ1 megfigyelése alátámasztja az úgynevezett Outsize Black Hole Galaxies elméleti modelljét. Az erről szóló tanulmány még a csillagászok felülvizsgálatára vár, de preprint verzióban már elérhető.

(Fotó: Chandra & JWST)