Nemzetközi együttműködéssel 2009-ben hozták létre az Eseményhorizont Teleszkópot, aminek célja, hogy a korábbiaknál sokkal pontosabb megfigyeléseket végezhessenek a fekete lyukakkal kapcsolatban és a fekete lyukak körüli eseményhorizontokat feltérképezzék. A megfigyelések elsősorban két objektumra, a Messier 87 galaxis közepén lévő M87*-re és a Tejútrendszerben megbúvó Sgr A*-ra fókuszálnak.

Az Eseményhorizont Teleszkóp valójában nem egy hagyományos távcső, hanem egy bolygóméretű virtuális obszervatórium, ami a Föld különböző pontjain lévő teleszkópok összeköttetésével és együttes munkájával állítja össze a felvételeket.

A rendszer részét képezi többek között a chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és az Atacama Pathfinder Experiment (APEX), a James Clerk Maxwell Teleszkóp (JCMT) és a Submillimeter Array. A teleszkópok olyanok, mint egy tükör összetört darabjai, aminek kirakósából születik meg a végső felvétel - magyarázta Sheperd Doeleman asztrofizikus, az ETH munkatársa 2019-ben, miután közzétették a legelső olyan képet, amely egy fekete lyukat (az M87*-et) ábrázolt. Ugyanerről az objektumról 2021-ben publikáltak újabb felvételt, amin a szupermasszív fekete lyuk körüli mágneses tér is látható a polarizált fény megfigyelésének köszönhetően. A fény akkor válik polarizálttá, amikor különféle filtereken halad keresztül (ezt alkalmazzák a polarizált napszemüvegekben is), a plazma pedig akkor lesz polarizált, mikor mágneses tér hat rá.

Az Eseményhorizont Teleszkóppal, az M87*-hoz hasonló módon, a Tejútrendszer közepén található Sagittarius A* fekete lyukat is 2017-ben figyelték meg egy áprilisban egy hétig tartó folyamat során és ennek a munkának eredményeként az Sr A*-ról is elkészült a polarizált felvétel, amit március 27-én tettek közzé. A kép a fekete lyuk körüli mágneses tér ‘örvényét’ teszi láthatóvá és a kép tanúsága szerint ez a jelenség nagyon hasonló az M87* esetében megfigyelt mágneses tér elrendezéséhez. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az erős mágneses mező közös jellemzője lehet a szupermasszív fekete lyukaknak, illetve a felfedezés annak a lehetőségét is felveti, hogy a Tejútrendszer fekete lyuka jetet (sugárnyalábot) lövell ki magából, mégha ezt nem is tudják a képeken megörökíteni. A nagyon hosszú bázisvonalú interferometria (VLBI) adatokat két polarizációs és két frekvenciasávon gyűjtötték és többlépcsős folyamatban dolgozták fel.

Az Eseményhorizont Teleszkóppal idén áprilisban újabb megfigyeléseket végeznek majd a Sagittarius A* fekete lyukkal kapcsolatban és a képek minősége folyamatosan egyre jobbá válik, ahogy újabb és újabb távcsövek csatlakoznak az EHT-hoz. A kutatók leírása szerint előbb-utóbb akár “mozik” is születhetnek a Tejútrendszer fekete lyukáról és egyszer a rejtett jetet is felfedezhetik a felvételeken.

(Fotó: S. Issaoun/EHT Collaboration, The Event Horizon Telescope Collaboration et al 2024 ApJL 964 L25)