Az úgynevezett kozmikus délidő az univerzum kialakulásának körülbelül 10 milliárd évvel ezelőtti szakaszát jelenti, mikor a masszív galaxisok csillagainak születése minden addiginál gyorsabban zajlott. Ez a kozmikus hajnalt követő intenzív időszak nem tartott nagyon sokáig: amint a gázok túlságosan felforrósodtak, vagy az elliptikus galaxisokban a csillagok formálódásához szükséges por mennyisége csökkent, a csillagképződés üteme lassult vagy leállt. A csillagászok a folyamatokban történő változást a galaxisok közepén található szupermasszív fekete lyukak hatásának tulajdonítják, de nehéz konkrét bizonyítékot szerezni erről a régmúlt időről.

A segítséget a kozmikus hajnal és délidő megértéséhez és alaposabb feltérképezéséhez a James Webb Űrteleszkóp jelentheti, ami az infravörös kameráinak segítségével egészen részletes felvételeket tud készíteni a csillagképződési régiókról, köztük a Tarantula-csillagködről, ami több szempontból is speciális nebula. A Dorado (Aranyhal) csillagképben található köd, hivatalos nevén 30 Doradus területe rendkívül aktív csillagkeltető, ahol a Tejútrendszert is magában foglaló Lokális Csoport tagjai közül a legtöbb égitest születik.

A Tarantula-köd ennélfogva, valamint a kémiai összetétele miatt, valamelyest a kozmikus délidő régióival mutat hasonlóságot

és a kutatók számára lehetőséget nyújt annak tanulmányozására, hogy hogyan is zajlott le a hajnalból délbe való fordulat az univerzum evolúciójában.

A Tarantula-csillagködről a JWT MIRI, NIRCam és NIRSpec műszerei is készítettek felvételt, a képeken pedig különleges részletességgel látszanak a csillagok, köztük olyanok is, amelyeket korábbi felvételek, például az ESO (Európai Déli Obszervatórium) VLT Égboltfelmérő Távcsöve által készített képek még nem tudtak megmutatni. Az ESA leírása szerint többezer újonnan felfedezett fiatal csillag tűnik fel a tarantula kozmikus hálójában, amelyeket első ízben figyelhetnek meg a kutatók, emellett a felvételek hozzájárulnak, hogy a nebula felépítéséről és gázainak összetételéről is több információt szerezzenek a csillagászok. A nebula látványa a közeli infravörös és a közép-infravörös tartományban mérő berendezések tekintetén keresztül máshogy jelenik meg, az Európai Űrügynökség és a NASA pedig az összehasonlítás megkönnyítésére ugyanarról a régióról felvételt készített a NIRCam (felül) és a MIRI (alul) eszközzel.

(Fotó: NASA/ESA/CSA/STScI)

Ennyivel jobb fotókat készít a James Webb űrteleszkóp, mint az elődje A NASA két nappal ezelőtt mutatta be az első teljes értékű fotókat, amelyeket már az új, tízmilliárd dollárba kerülő James Webb teleszkóppal készítettek a világűrről. Hogy a több mint két évtizede tervezett teleszkóp körüli felhajtás nem csak üres szemfényvesztés, azt pedig most már a saját szemünkkel is megnézhetjük.