“Minden jel arra utalt, hogy a Nap egy alacsony aktivitású, hosszan tartó fázisba lép” - mondta el Jamie Jasinski, a NASA JPL munkatársa - “Ezért meglepetést okozott, hogy ezt a trendet megfordulni látjuk. A Nap lassan felébred.”
A kutató egy új NASA tanulmány eredményeiről számolt be, aminek alapján a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Nap 2008 óta egy különösen aktív szakaszába lépett, ami a napviharok, koronakidobódások és más, hasonlóan intenzív események egyre gyakoribb megjelenésével jár. A Napnak a szokásosnak mondható, 11 éves ciklusa szerint a tavalyi év egy kiemelkedően aktív fázist jelentett: az úgynevezett szoláris maximum (amikor a jelenlegi, 25. ciklus legintenzívebb hónapjába lépett a Nap) az adatok alapján valószínűleg 2024 októberében köszöntött be, az idei év pedig már valamivel alacsonyabb aktivitást hozott. A 11 éves ciklus azonban, ami alatt a Nap mágneses pólusai felcserélődnek, csak a csillag működésének rövidebb távú, nagyjából rendszeres és kiszámítható változásait jelenti, emellett léteznek hosszabb távú tendenciák is a naptevékenységek erejének módosulása tekintetében.
Az adatok azt mutatják, hogy a Nap a történelem folyamán - pontosabban az 1600-as évek óta, mióta a kutatók elkezdték rendszeresen követni és feljegyezni a naptevékenységek változásait - már több alkalommal viselkedett különösen csendesen: a NASA leírása szerint 1645-től 1715-ig, majd néhány évtizeddel később, 1790-től 1830-ig a csillag rendkívül eseménytelen korszakát élte, és 2008-tól kezdve a kutatók újfent egy ehhez hasonló csendes fázisra számítottak, mivel az előtte lévő években az intenzívebb naptevékenységek száma jelentősen csökkent.
A várakozásokkal ellentétben azonban a Nap 2008 után új életre kelt, és lassan ébredezik, egyre nagyobb aktivitást mutatva.
A megfigyelések szerint a plazmával és mágneses mezővel kapcsolatos paraméterek fokozatosan növekednek, és a 24. szoláris ciklus történelmi gyengesége után a 25. napciklus már a vártnál intenzívebben zajlott le. A napszélből származó protonok sűrűsége 26%-kal, hőmérséklete 29%-kal, az energiaáramlás 40%-kal nőtt 2008 óta, és összességében elmondható, hogy “a Nap nem lép be egy modernkori, Maunder/Dalton-szerű minimumfázisba a szoláris variációt tekintve, hanem inkább helyreáll egy 20 éves hanyatlás után.” - írják a tanulmányban.
Hogy mi lehet a változás oka, azt a kutatók sem tudják egyelőre, de a hosszú távú tendenciák előrejelzésének feladata egyébként is jóval nehezebb, mint a rövidebb napciklusok nyomon követése. A Nap intenzitásával kapcsolatos információk azonban fontos szerepet játszanak az űrprogramok tervezésében, de akár még a földi infrastruktúrák kezelésében is, mivel a napkitörések és koronakidobódások hatását nem csak az űrben, hanem itt, a Földön is érzékelni lehet.
(Fotó: NASA/GSFC/Solar Dynamics Observatory, NASA's Goddard Space Flight Center)