A szupernóvák akkor keletkeznek, mikor egy masszív, nagy tömegű csillag élete (és fúziós folyamatait tápláló üzemanyaga) végére ér, először tágulni és vörösödni kezd, majd a magja összeomlik, és a külső rétege heves robbanás során válik le róla. Az esemény rendkívül fényes jelenséget eredményez, amely olyan jól látható, hogy a más galaxisokban létrejövő szupernóvákat is jól tudják tanulmányozni a csillagászok. Az első leírást egy szupernóváról i.sz.185-ből származó kínai feljegyzésekben találták meg, bár ekkor még nem ezen a néven, hanem vendég csillagként hivatkoztak rá, a robbanás következményei ugyanis hosszú hónapokon át megfigyelhetőek voltak.

A robbanásban többféle építőelem, többek között szén és nitrogén is keletkezik - a Földön található nehezebb elemek nagy része is szupernóva-robbanás következtében alakult ki, vagyis az élet fejlődését is támogatják ezek az intenzív események, viszont időnként pusztítanak is: a számítások szerint a Földön két kihalási eseményt egy-egy, a bolygóhoz közeli szupernóva okozott, mivel a robbanás eltörölte az ózonréteget, savas esőt és erős sugárzást szabadítva az ősi élőlényekre. A masszív csillagok emiatt egyszerre az élet alkotójaként és pusztítójaként is szerepelnek a kutatók szerint.

Néhány közeli felvételt az eddig detektált legérdekesebb szupernóvákról az Európai Déli Obszervatórium videója mutatja be közelebbről.

(Fotó: X-ray (NASA/CXC/ESO/F.Vogt et al); Optical (ESO/VLT/MUSE & NASA/STScI)