A Voyager–1 közel fél évszázada tartó küldetése drámai szakaszához érkezett, miután a NASA mérnökei kénytelenek voltak leállítani az űrszonda egyik utolsó aktív tudományos mérőműszerét. Az április 17-én végrehajtott művelet során az alacsony energiájú töltött részecskéket vizsgáló LECP kísérletet kapcsolták ki, amely 49 éven keresztül szolgáltatott adatokat az ionokról, elektronokról és a kozmikus sugárzásról. Ez a döntés egy kényszerű stratégia része, mivel az űreszköz energiaellátása kritikussá vált, különösen egy február 27-i tervezett orientációs manőver után, amely váratlan teljesítménycsökkenést idézett elő a rendszerben.
A Voyager–1 és testvérszondája, a Voyager–2 radioizotópos termoelektromos generátorokkal működik, amelyek a plutónium bomlásából nyerik az áramot, ám ez az erőforrás évente nagyjából 4 wattal gyengül. A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) szakemberei szerint a biztonsági tartalékok mára minimálisra csökkentek, így a fűtőtestek és a műszerek folyamatos lekapcsolásával kell egyensúlyozniuk. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a hidrazin üzemanyagvezetékek ne fagyjanak meg a rendkívüli hidegben, miközben még elegendő energia maradjon az adatátvitelre. A mostani lekapcsolás után a Voyager–1 tíz eredeti tudományos eszköze közül már csak kettő maradt üzemben – a mágneses tereket és a plazmahullámokat vizsgáló műszerek –, míg a Voyager–2-n még három egység működik. Ezek az eszközök nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a kutatók megértsék a heliopauza tulajdonságait és a csillagközi tér fizikai viszonyait.
Kockázatos manőver a küldetés meghosszabbításáért
A tervezett „Big Bang” eljárás lényege, hogy egyszerre cserélnek le egy csoportnyi aktív elektromos eszközt alacsonyabb fogyasztású alternatívákra a fedélzeten. Ezzel a módszerrel a mérnökök reményei szerint elegendő energiát takaríthatnak meg ahhoz, hogy a Voyager–1 élettartamát nagyjából egy évvel kitolják, sőt, a tervek szerint később újraindíthatják a most leállított LECP műszert is. Ennek érdekében a szakemberek egy apró, félwattos motort továbbra is fűtve tartanak az egységben. A folyamat biztonsága érdekében a JPL először a némileg jobb energetikai állapotban lévő Voyager–2-n teszteli a műveletet májusban és júniusban. Amennyiben a próbák sikeresnek bizonyulnak, a Földtől 25 milliárd kilométerre járó Voyager–1 legkorábban júliusban eshet át a beavatkozáson. A hatalmas távolság miatt a kommunikáció rendkívül lassú, hiszen egyetlen parancssor eljuttatása 23 órát vesz igénybe, a válaszra pedig ugyanennyit kell várni. Az 1977-ben indult misszió távoli jövője most ezen az összehangolt technikai manőveren múlik, amely az utolsó esélyt jelentheti a tudományos adatgyűjtés folytatására.
(Forrás: LivceScience, fotó: NASA/JPL-Caltech)
Ez is érdekelhet:
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben
