A Voyager 1 szonda az első olyan űreszköz, ami elhagyta a helioszférát és a csillagközi térben távolodik a Földtől visszafordíthatatlanul - rajta kívül ez csak egyetlen szondának sikerült, a Voyager 2-nek, amely a számítások szerint hat évvel később, 2018-ban jutott ki a csillagközi térbe. Annak ellenére, hogy a Voyagerek üzemelése szempontjából létfontosságú számítógépek a hetvenes években készültek, az űreszközök még mindig kielégítően működnek és tudják gyűjteni, valamint továbbítani az adatokat a messzi távolból, bár egyes tudományos eszközöket már korábban le kellett kapcsolnia a NASA-nak a fogyatkozó energiával való takarékoskodás vagy más okok miatt.

A Voyagerek azonban nem örök életűek és az évek során egyes berendezéseikkel akadtak problémák, a Voyager 1 esetében legutóbb az FDS (flight data system) meghibásodása miatt kellett tervet készíteni a sok milliárd kilométer távolságból történő javítási akcióval kapcsolatban.

Az FDS egyike a szonda három számítógépes rendszerének és feladata többek között az, hogy a tudományos, valamint az űreszköz aktuális állapotát bemutató adatokat kezelje, mielőtt azok elküldésre kerülnek.

A számítógép memóriájának hibája miatt a földi irányítóközpontba tavaly november 14-től kezdve értelmezhetetlen adatok futottak be, ezért a mérnököknek nem volt többet rálátásuk a Voyager 1 “egészségi” állapotára, emellett a tudományos munkák sem folytatódhattak. A problémát végül áprilisban sikerült megoldani, miután felfedezték, hogy a kommunikációs hibáért egy apró chip felelős, ami az FDS memóriájának egy részét tartalmazza. A szakértők a mérnöki adatok kezeléséért felelős kódot a számítógép memóriájának más részébe költöztették át, így április 20-án már érthető adatokat kaptak vissza a szondáról, majd a szoftver más szekcióinak áthelyezése után a tudományos adatok is sikerrel beérkeztek. A tudományos munkák folytatásához szükséges parancsokat május 17-én küldték el a Voyagernek, de majdnem két napba telt, mire ellenőrizni tudták, hogy a kellő módon működik-e a rendszer, mivel a szondát a Földtől elválasztó több mint 24 milliárd kilométeres távolság miatt az oda-vissza jelközvetítés 45 órát vesz igénybe.

A Voyager 1 berendezései közül egyelőre a plazmahullám detektor (Plasma Wave Subsystem, PWS) és a magnetométer (MAG) küldi a jeleket, de hamarosan még két eszközt, a kozmikus sugárzást mérő alrendszert (Cosmic Ray Subsystem, CRS) és az alacsonyabb energiájú töltött részecskéket figyelő műszert (Low-Energy Charged Particles, LECP) is működésbe hozzák. Mára már csak ez a négy berendezés tud üzemelni a Voyager 1-en, hat másik tudományos eszközt már korábban lekapcsoltak rajta. A Voyager 2 fedélzetén ezek mellett még a plazmadetektor (Plasma Science, PLS) is életképes. A Voyager 1 jelenleg 162,82 csillagászati egységre van a Földtől (körülbelül 24 milliárd 358 millió kilométerre), a Voyager 2 136,08 csillagászati egységre (20 milliárd 357 millió kilométer).

(Fotó: NASA)

Lassan fél évszázada utazik az űrben a Voyager 1 magyar üzenettel a fedélzetén A Voyager 1 1977. szeptember 5-e óta távolodik a Földtől. Az űreszközzel egyre több a gond, de a problémák megoldásán dolgozik a NASA.