A Mars ege hamarosan ember alkotta járművekkel népesülhet be: az Arizona Egyetem és a NASA Ames Kutatóközpont közös programjában olyan repülőgépeket fejlesztenek, amelyek a Mars rejtett régiónak felfedezésében segíthetnek, ahol korábban még nem járt egy marsjáró vagy marsi helikopter sem. Jelenleg az Ingenuity helikopter az egyetlen repülő eszköz a bolygón, aminek használatával bizonyították a NASA mérnökei, hogy lehetséges a Mars ritka légkörében légi járművet reptetni, de a legújabb tervek szerint nem csak egy, magányosan repülő eszközt, hanem repülőgépek egész raját küldenék felfedező útra.
A tervek nem akármilyen repülőgépekre épülnek - a Marson vitorlázó repülőgépeket vetnének be, amelyek nagy előnye, hogy nem rendelkeznek meghajtórendszerrel, csak a szél erejét aknázzák ki a haladás során. Motor hiányában kevesebb az esély a meghibásodásra, emellett kisebb az eszköz súlya, ami nem másodlagos szempont, ha sokmillió kilométerre kell eljuttatni a szállítmányt, valamint az egyszerűbb összeszerelés után lényegesen könnyebb kicsomagolni is őket, amikor megérkeztek a távoli rendeltetési helyükre.
Ezt a procedúrát a mérnökök cubesatok, vagyis egészen kicsi műholdak segítségével képzelik el: a bolygó légkörébe lépve, bizonyos magasságban a cubesatok kiengednék magukból szállítmányukat, a repülőket, amelyek ezután automatikusan kihajtogatnák magukat (esetleg felfújódnának), majd a szelekre hagyatkozva siklanának tovább.
A vitorlázók akár napokig is a levegőben maradnának, kihasználva a különböző magasságban, különböző sebességgel fújó szelek erejét - egyik áramlatról a másikra szállva olyan magasságba juthatnának el, amelyet a 12 méter magasságba emelkedő Ingenuity nem ér el és egészen távoli helyeit is meglátogathatnák a Marsnak. A vitorlázók által alkalmazott repülési módszert dinamikus vitorlázásnak hívják és többek között a hosszú, akár többezer kilométeres útra induló albatroszok vagy az Atlanti vészmadarak is ezt a technikát alkalmazzák a levegőben maradáshoz. Ennek során a madarak egyfajta fél-dugóhúzó alakzatban, nem egyenes irányban, hanem enyhe kitérőket téve haladnak, a nagyobb magasságokban gyorsabban fújó szelet "elkapva", majd fokozatosan lejjebb ereszkedve, ezután újra gyorsabb szél hátára feküdve folyamatosan változtatják a pozíciójukat, ahogyan azt az IEEE Spectrum videója is illusztrálja (az első perc utáni részben).
Ezzel a módszerrel a madarak "ingyen", jóformán saját energiabefektetés nélkül utaznak, és ugyanígy a leendő marsvitorlázók is napelemek vagy más energiaforrások nélkül tehetnék meg útjukat. A Jezero-kráter szeleiről gyűjtött adatok elemzésével a mérnökök arra jutottak, hogy az egy kilométeres magasságig fújó éjjeli szelek például lehetőséget adnak erre a fajta meghajtásra. A járművek tervezett szárnyfesztávolsága 3,5 méter és az első prototípusokat már tesztelték egy ballonhoz csatolva földi helyszíneken, a nyár folyamán pedig egyre nagyobb magasságokban próbálják ki, hogyan működik a jármű repülés közben. Később, a Marsra jutva, az eddig a roverek és keringő egységek kamerái és érzékelői elől rejtett helyeket, sziklás, nehezen elérhető terepeket is felfedezhetnek a járművek, majd a felszínre ereszkedve meteorológia adatok gyűjtésével segíthetik a Mars feltérképezésének munkáját.
(Fotó: Emily Dieckman/College of Engineering, Getty Images/Mark Garlick/Science Photo Library)
