A hét elején többen megírták, hogy egy napvihar érheti el a Földet, amely azonban nem abból a növekvő napfoltból ered, melyről a múlt héten írtunk (lenti cikk), hanem... Hanem a probléma épp az volt, hogy senki sem tudta, pontosan milyen naptevékenység állhat a háttérben. Akárhogy is, a vihar végül a koordinált világidő szerint június 25-én éjfélkor elérte a Földet, és a tevékenysége június 26-án át kitartott – írja a Live Science összegző cikke a Spaceweather-re hivatkozva. A vihar G1 besorolást kapott, vagyis elég erős volt ahhoz, hogy gyenge elektromos hálózat-ingadozásokat idézzen elő, kisebb fennakadásokat okozott a műholdak működésében, megzavarta egyes vándorló állatok navigációs képességeit, és szokatlanul erős aurórákat keltett.

Tovább nőtt a Földre irányuló napfolt – már háromszor akkora, mint a bolygónk A kutatók szerint az M-osztályú kitörés is elképzelhető.

A kutatók szerint a jelenség hátterében úgynevezett koronakidobódás (CME) tevékenység állhat – amelyről részletesebb is írtunk a fentebb linkelt cikkünkben, de a lényeg röviden annyi, hogy a CME során anyag (plazma) érkezik a Napból a bolygó légkörébe, nem pedig csak fény, mint a flerek során. A kutatók azonban két dologra sem tudtak válaszolni: a CME-nek lehet-e köze az ominózus, AR3038-jelű napfolthoz, és az sem világos, hogy a kitörés a Nap Földhöz közelebbi vagy attól távolabbi feléről érkezett.

A mostani álláspont tehát az, hogy a vihart egy együtt forgó interakciós régió (CIR) okozhatta, amely egy amolyan átmeneti zóna a lassabban és a gyorsabban mozgó napszelek sávjai közt – a CIR-ben összegyűlhet a plazma, amely a koronakidobódáshoz hasonlóan távozhat a Napból, jelentős különbség azonban, hogy ehhez nincs szükség napfoltra, ami miatt ennek az előrejelzése is természetesen nehezebb. Egyébként az óriási napfolt azóta a Nap forgása miatt már nem a bolygónkra irányul, a kutatók viszont azt tehát nem tudják biztosan megmondani, hogy a folt és a vihar közt akad-e valamilyen összefüggés.

(Kép: Flickr/NASA's Marshall Space Flight Center)