1990-es fellövése óta a Hubble űrtávcső forradalmasította a csillagászatot és a kozmológiát. Alacsony Föld körüli pályán, óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel keringve eddig több 6 milliárd kilométert tett meg és több mint 1,3 millió megfigyelést végzett, mindeközben lenyűgöző képekkel, de minden túlzás nélkül az is kijelenthető, hogy minden idők leglátványosabb kozmikus felvételeivel megajándékozva az emberiséget a világűrről.

Legfontosabb felfedezései között szerepel az Ia típusú szupernóvák és a cefeida változócsillagok pontos mérése, amelyekkel sikerült pontosítani az univerzum tágulási ütemét, és bizonyítani a sötét energia létezését. Az űrtávcső vizsgálatával sikerült pontosítani a világegyetem korát is, amelyet ma körülbelül 13,8 milliárd évre teszünk – adatai nélkül 10–20 milliárd év közé saccolták az univerzum korát.

A Hubble űrtávcső, az elmúlt három évtized egyik legnagyobb csillagászati sikertörténete, lassan a végéhez közeledik

A Hubble-t nem örök életre tervezték, a Föld légköre – amely a Holdnál is messzebbre nyúlik – ritka felső rétegeiben is állandó ellenállást fejt ki, így a távcső fokozatosan veszít magasságából. Korábban űrhajósok a karbantartási munkálatok mellett több alkalommal is megemelték a pályáját, ám a Space Shuttle-program lezárása óta ez a lehetőség megszűnt. Az eredeti terv szerint a Hubble-t az űrsiklók hozták volna vissza irányított módon, csakhogy a teleszkóp végül túlélte az egész programot.

Egy új tanulmány szerint így elkerülhetetlen az irányítatlan visszatérés, amelynek időpontját a légköri viszonyok és a naptevékenység is befolyásolja.

A legkedvezőbb esetben a Hubble 2040-ig keringhet, a legrosszabb esetben már 2029-ben visszatérhet a Földre, a legvalószínűbb forgatókönyv pedig 2033-ra teszi a belépést bolygónk sűrű légkörébe.

A Földre visszatérő Hubble egyes nagyobb darabjai túlélhetik a légköri izzást, és elérhetik a felszínt, a becslések szerint a lehulló törmelék akár 350-800 kilométer hosszú sávban is szétszóródhat a bolygónk felszínén.

A tanulmány azt is meghatározta, hogy mennyi az esély arra, hogy valaki megsérül vagy meghal a becsapódás következtében a teljes pályahajlás mentén: két szimuláció alapján ennek átlagosan 1:330-hoz az esélye – ez jóval magasabb, mint a NASA 1:10 000-es biztonságos küszöbértéke –, ami akár 2-4 áldozatot is jelenthet a legveszélyeztetettebb, sűrűn lakott területeken (például Makaó, Hongkong vagy Szingapúr). A kutatók azonban további, pontosabb napciklus előrejelzéseket, geomágneses modelleket és a kockázati területek népesség-előrejelzéseit javasolják a pontosabb kockázatbecsléshez.

(Forrás: IFL Science, Wikipedia, fotó: Getty Images / NASA)

Ez is érdekelhet:

Egyetlen percbe sűrítve: így vándoroltak a kontinensek az elmúlt 1,8 milliárd évben Bár a talaj a mindennapokban szilárdnak és mozdíthatatlannak tűnik a lábunk alatt, a valóságban a Föld felszíne évmilliárdok óta folyamatos mozgásban van.

Felfedeztek egy furcsa objektumot, ami kulcs lehet a világegyetem eddig alig ismert oldalának megértéséhez A csillagászok egy olyan égi különlegességre bukkantak, amilyenre eddig még nem volt példa: egy rejtélyes objektumra, amely új megvilágításba helyezheti a galaxisok születését és a világegyetem legkorábbi korszakának fejlődését.

A Hold nemcsak kísér a Földet, hanem el is tesz belőle egy darabot Egy friss kutatás szerint a Hold milliárdok óta csendben lakmározik a Föld légköréből.