A NASA mérnökei 2023 novembere óta ügyködnek a Voyager 1 űrszonda műszaki problémájának az elhárításán. Mint arról korábban mi is beszámoltunk, a Voyager 1 bár ad magáról életjeleket, de ezek inkoherensek, vagyis nem tartalmaznak visszafejthető adatokat.

A Voyager 1 már nem kommunikál érthetően, de még ad életjeleket A Voyager 1 1977 óta utazik a világűrben és mára olyan messzire jutott a Földtől, hogy az irányítóközponttal való üzenetváltás majdnem két napba telik. Az űreszközzel egy ideje problémák vannak és adatokat már nem tud küldeni, a "szívdobogását" azonban még detektálják a NASA JPL munkatársai.

Úgy tűnik, hogy a probléma az űrszonda három fedélzeti számítógépének egyikéből, konkrétan a repülési adatok alrendszeréből (FDS) ered. Ennek az alrendszernek az a szerepe, hogy összeállítsa a tudományos és műszaki adatokat a telemetriai modulációs egységen keresztül a Földre történő továbbításhoz.

Mint arról a NASA közleménye beszámol, március 3-án azonban jelentős fejlemény történt, mivel ezen a napon a Voyager küldetés csapata észlelt egy anomáliát az FDS egy részéből származó adatfolyamban, amely különbözik a korábbi inkoherens jelektől. Ez az új adat, bár nem egyezik a teljesen működőképes FDS-től elvárt szabványos formátummal, felkeltette a csapat figyelmét. A NASA Deep Space Network nevű rádióantennarendszer mérnökeinek (az ő feladatuk egyebek mellett a Voyagerekkel való kommunikáció), pedig sikerült dekódolnia ezt a jelet. Meglepő módon azt találták, hogy a jel az FDS memóriájának teljes kiíratását tartalmazza, beleértve a működési kódot, a változó értékeket, valamint a tárolt tudományos és műszaki adatokat.

Az adatfolyam így tehát az FDS állapotának a pillanatképe, amely magában foglalja a működési utasításokat és az utasítások által használt dinamikus értékeket, valamint a Földre továbbításra váró adatokat is. A csapat most azt tervezi, hogy összehasonlítja ezt a pillanatképet a korábbiakkal, hogy azonosítsa azokat az eltéréseket, amelyek az átviteli probléma kiváltó okára utalhatnak.

Az említett anomália a Voyager 1-nek március 1-jén kiadott parancs közvetlen eredménye. Ez a technika, amelyet “poke”-ként is emlegetnek, épp azt a célt szolgálja, hogy megkerülje az alrendszer szoftverén belüli esetleges hibákat. Tekintettel azonban a Voyager 1 Földtől való távolságára – ami egészen elképesztő, több mint 24 milliárd kilométert jelent – a kommunikációs késés jelentős: 22,5 órát vesz igénybe, amíg a jelek eljutnak mindkét irányba. A parancs kiadása után a csapat ezért csak később, március 3-án kapta meg az említett adatokat.

Jelenleg tehát ezen adatok elemzése folyik, és a csapat azon dolgozik, hogy életképes megoldást találjon a Voyager 1 normál adatátvitelének a helyreállítására. Tekintettel az űrhajó távoli elhelyezkedésére és a kommunikáció lassú ütemére, ez a folyamat azonban várhatóan hosszadalmas lesz.

(Kép: A Voyager 1 művészi illusztrációja, forrás: Caltech/NASA-JPL)