Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, május 20-án jelentette be hivatalosan a Golden Dome, azaz Aranykupola tervét, ami nevében az izraeli Iron Dome-ot (Vaskupola) idézi, és funkciója is hasonló lesz: ez a rendszer fogja az elképzelések szerint megvédeni az országot a rakétatámadásoktól, amelyek egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az elmúlt évek technológiai fejlődésének fényében. A Golden Dome, teljes nevén Golden Dome for America, többféle rendszer bevetésével figyeli, detektálja és hatástalanítja majd az érkező ballisztikus, hiperszonikus, és cirkálórakétákat, valamint az esetlegesen űrből indított rakétákat is, tehát egyfajta pajzsot képez az Egyesült Államok körül. A rendszer újdonsága, hogy nem csak szárazföldi, vagy hajókra telepíthető egységekkel rendelkezik majd, hanem szerves részét képezi az űrben kialakított infrastruktúra is, ami a Vaskupolának például nem része, emiatt pedig méreteiben is egészen más szintet képvisel majd az izraeli rendszerhez képest.

Az Aranykupola valójában nem egy, az Egyesült Államokat védő lokális burok lesz, hanem az egész bolygó körül keringő, többezer műholdat magában foglaló architektúra,

amivel az amerikai hadsereg keze nagyon messzire elér majd.

A rendszer létrehozására irányuló rendeletet Trump már január 27-én kiadta, de a részletek egyelőre homályosak azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan fog kinézni a végső infrastruktúra. Jelenleg 25 milliárd dollárt terveznek elkülöníteni a Golden Dome fejlesztésére, de kormányzati becslések szerint a teljes kiépítés legalább 175 milliárd dollárba kerül majd, és az elnök ígérete alapján három éven belül elkészülhet, vagyis a pajzs készen áll a bevetésre, mielőtt Donald Trump jelenlegi elnöki ciklusa a végére érne. Ahogy azt az amerikai Védelmi Minisztérium által közölt publikációban Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere elmondta, a Golden Dome fejlesztésének kedvéért nem fogják leépíteni a más most is létező földi, tengeri és légi kinetikus védelmi rendszereket, amelyek a rakétákat a kilövésük utáni, repülés közbeni pályájukon, vagy az útjuk legvégső szakaszában fogják el és hatástalanítják, inkább együtt dolgoznak majd a NORAD, USNORTHCOM, USSPACECOM katonai szervezetekkel, hogy az új rendszer illeszkedjen a “régi” infrastruktúrába. Viszont a Golden Dome megépítéséhez nem lesz elegendő a mostani eszközöket felhasználni, hanem újabb generációs, még hatékonyabb technológiák kifejlesztésére lesz szükség.

“Az elmúlt négy évtizedben az ellenfeleink sokkal fejlettebb és halálosabb, hosszú hatótávolságú fegyvereket fejlesztettek, mint bármikor korábban, beleértve a ballisztikus, hiperszonikus és cirkálórakétákat, amelyek a hazánkra hagyományos vagy nukleáris robbanófejekkel csaphatnak le.”

- magyarázza Hegseth, aki szerint az Aranykupola bármilyen ellenségtől megvédi majd Amerikát. A projektet támogató Lockheed Martin pedig egyenesen a második világháborús, atomfegyverek kifejlesztésére irányuló projekthez, a Manhattan tervhez hasonlította a programot, legalábbis a misszió méreteit és sürgető jellegét illetően.

A Golden Dome megépítése viszont gigantikus erőfeszítéseket és pénzeket kíván, és rendkívül bonyolult lehet az elkészítése, sőt, a teljes világ ellen (beleértve Kínát vagy Oroszországot) megvédeni az Egyesült Államokat ezzel a pajzzsal szinte lehetetlen vállalkozás - erre a következtetésre jutottak a szakértők az Amerikai Fizikai Társaság (APS) által készített jelentésben.

A márciusban publikált tanulmányban részletesen sorra vették az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) elleni védekezés különböző módjait, amelyeket jelenleg az Egyesült Államok alkalmaz, vagy alkalmazni tervez, köztük a leendő űrbeli rendszert, vagyis a Golden Dome-ot is. Az egyszerűség kedvéért csak egyetlen egy ellenséges nemzet, konkrétan Észak-Korea lehetséges támadásának elhárítását vizsgálták, és azt is felmérték, mennyire hatékony a rakétákat indítás után, repülés közben, vagy a repülés utolsó szakaszában elfogó és hatástalanító megoldások alkalmazása.

A leendő űrbeli rendszer, vagyis az űrbeli platformokon helyet kapó elfogórakéták telepítése kérdésében a szakértők kiemelték, hogy egy ilyen infrastruktúra segítené a ballisztikus rakéták indítása utáni minél gyorsabb beavatkozást,

viszont a rendszernek értelemszerűen rengeteg műholdból kellene állnia, mivel az alacsony Föld körüli pályán keringő űreszközök nem egy helyben állnak, mindig ugyanazon helyszín felett, hanem folyamatosan keringenek. “Hogy egy ilyen rendszer potenciálisan hatásos legyen, legalább egy-egy elfogórakétának mindig pozícióban kell lennie, hogy elfogjanak minden ICBM-et, mielőtt még az ICBM a kijelölt cél eléréséhez elegendő sebességre tudja gyorsítani a robbanófejet. De bármilyen űrbeli elfogórakéta folyamatosan keringene a Föld körül, a Föld forogna alatta keringés közben, és az ellenség több ICBM-et is indíthatna tetszése szerinti időben. Ennélfogva számos elfogórakétára van szükség egy ilyen rendszerben, hogy kellően hatékony legyen.” - írják a jelentésben. Hogy pontosan mennyire, azt is elemezték a tanulmányban.

Kiindulópontnak kétféle ballisztikus rakétát vettek figyelembe, az egyik az Észak-Korea által jelenleg használt, folyékony üzemanyagú Hwasong-15, aminek égési ideje 289 másodperc, a másik Észak-Korea újabb, 2023-ban bemutatott, szilárd hajtóanyagú Hwasong-18 rakétája, aminek jelentősen kevesebb az égési ideje, mindössze 170 másodperc. Ez azt jelenti, hogy a második rakéta esetében jóval kevesebb idő áll rendelkezésre az elfogóegység számára, ha még az indítás kezdeti szakaszában, a robbanófej elengedése előtt szeretnék elkapni az ICBM-et. Azt is számításba véve, hogy Észak-Korea az elkövetkező 15 évben 10, vagy akár még több, nukleáris robbanófejjel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétát is bevethet, az Amerikai Fizikai Társaság úgy becsülte, hogy minimum 4000 elfogórakétára lenne szükség 10 darab, egymás után kilőtt ICBM hatástalanítására, amennyiben azok a lassabb, Hwasong-15 rakéták közül kerülnének ki, és amennyiben az elfogórakéták azonnal, másodpercnyi késlekedés nélkül indulnának a célpont felé az ICBM-ek indításának detektálása és pályájuk kiszámítása után (ami körülbelül 45-65 másodpercet venne igénybe). Ha azonban a rendszer úgy lenne kiépítve, hogy 30 másodperces késéssel indulnának csak az elfogóegységek (például a helyzet alaposabb felmérése miatt, elvégre elemezni kell, hogy valóban szükséges-e az elfogóegységek kilövése), akkor már 5500-ra nőne a szükséges rakéták száma.

A Hwasong-18 esetében ez sem lenne elég: tíz darab ilyen típusú ICBM ellen már minimum 16 000 elfogórakétából álló flottát kellene állandó készenlétben tartani.

És ez csak az Észak-Korea rakétaállománya elleni védekezést fedi le, a többi, potenciálisan ellenséges ország fegyvereiről még nem is esett szó.

Az APS tanulmány következtetése szerint tehát óriási flottát kellene az űrbe telepíteni, méghozzá a rakétáknak “garázsra” is szükségük lenne, ahonnan indulni tudnak, bár egy platformon akár két rakétát is el lehetne helyezni. A becslések szerint egy-egy elfogórakéta súlya 400 kg körüli lehet, egy-egy platformé pedig 200 kg, így, az űrbe való feljutattásuk költsége hatalmas összegekre rúg: egyetlen Hwasong-15 elfogására elegendő rendszer szolgálatba állítása minimum 8-13 milliárd dollárba kerülne. A jelentésben azonban azt is hozzáteszik a teljesség kedvéért, hogy amennyiben az űripar kereskedelmi szereplői, például a SpaceX valóban lejjebb tudják vinni az űrbe való szállítás költségeit, akkor ezek az összegek is csökkenhetnek valamelyest.

A költségek mellett az APS még két érvet hoz fel az űrbeli rendszer ellen, illetve annak bemutatására, miért is merülhetnek fel kétségek a hatékonyságát illetően: egyrészt az űrbeli platformok ki lennének téve az interferenciának, a támadásoknak és a rongálódásnak is, másrészt egy ilyen, az egész világot lefedő rendszer értelemszerűen fenyegető színben tűnne fel más országok számára. Az elfogórakéták telepítése űrbeli fegyverkezési versenyhez vezethet - írja az APS, egy ilyen rendszer fejlesztése, tesztelése és alkalmazása jelentős negatív stratégiai következményekkel járhat.

Hogy végül mi lesz a sorsa a Golden Dome nagyszabású koncepciójának, az az elkövetkező években kiderül, de annak idején, Ronald Reagan hasonló projektje, a csillagháborús tervezet avagy stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) nem valósult meg, és a tervezés alatt is sok kritika érte a technológiai nehézségek, a költségek és az űrbeli fegyverkezés ösztönzése miatt. Az Aranykupolát jelenleg Kína és Észak-Korea is bírálja, mondván, hogy a program a világűrt potenciális atomháborús tereppé változtatná. Ha az Egyesült Államok kiépíti a rendszert, Észak-Koreának nem lesz más választása, mint kifejleszteni a saját alternatíváját az ellenállásra - mondta a BBC beszámolója szerint Hong Min, a Korea Institute for National Unification elemzője.

(Fotó: cagrikarip/Pixabay, SpaceX, Chip Somodevilla/Getty Images)