A kontinensek azért kerültek a tengerszint fölé – ami értelemszerűen már önmagában is szükséges a földi élethez –, mert a kontinentális kéreg vastartalma alacsonyabb és oxidáltabb, mint az óceán alatt. Magyarán a kontinensek kevésbé sűrűek és ezért képesek magasabbra emelkedni. Mindez az eddig népszerű, és 2018-ben leírt hipotézis szerint azért történt így, mert a gránátcsoport ásványai a kontinentális ívvulkánok alatti magmában alakulnak ki, ahol egy óceáni lemez egy kontinentális lemez alá kerül, és ez a folyamat eltávolítja a nem oxidált vasat.

Az új tanulmány azonban épp ezt a hipotézist cáfolja meg – számol be róla a The Independent. A kutatók a gránát-kristályok kialakulását vizsgálták, méghozzá úgy, hogy az ehhez szükséges hőmérsékleti- és nyomáskövetelményeket laborban hozták létre. A nyomást dugattyús-hengeres prések segítségével imitálták, a szükséges hőt pedig fűtőegységekből nyerték. A kutatók 13 különböző kísérletben gránátmintákat növesztettek olvadt kőzetből olyan körülmények között, amelyek hasonlóak voltak a földkéreg belsejében találhatóakhoz. Ezt követően a kutatók gránátmintákat gyűjtöttek a világ minden tájáról.

A mintákat ki is elemezték, hogy felmérjék a kristályok összetételét – így állapították meg, hogy ezekben mennyi oxidált és oxidálatlan vas található. Ezt követően összehasonlították a mesterséges kristályokat a mintákkal, és arra jutottak, hogy ezek nem tartalmaznak elegendő mennyiségű oxidálatlan vasat ahhoz, hogy a 2018-as hipotézist alátámaszthassák.

A kutatók szerint így a magmában lejátszódó kristályosodási folyamat és a vas eltűnése eléggé valószínűtlennek tűnik, ezzel szemben feltehető, hogy a kristályosodáshoz szükséges oxidált állapotokat a földköpenyben a kontinentális kéreg alatti körülmények határozzák meg.

Magyarán a kontinensek kialakulására vonatkozó eddigi vezető hipotézis lényegében elvetésre került, a pontos magyarázathoz pedig további kutatásokra van szükség.