A nagy kérdés viszont azóta is adott: hogyan kerülhetett víz egy ennyire forró bolygóra? Egy friss kutatás most azt állítja, megtalálta a választ a Naprendszer egyik nagy rejtélyére. A Journal of Geophysical Research: Planets folyóiratban megjelent tanulmány szerint egyetlen óriási becsapódás is képes volt létrehozni a Merkúron található teljes vízkészletet. A kutatást Parvathy Prem, a Johns Hopkins Applied Physics Laboratory szakembere vezette.
A csapat szimulációk segítségével modellezte, mi történik, ha egy üstökös vagy aszteroida csapódik a Naphoz legközelebbi kőzetbolygóba. A szimulációk során a becsapódó égitest nagyjából 17 kilométer átmérőjű volt, és 30 kilométer/másodperces sebességgel csapódott be a bolygóba. És hogy mi történt ezt követően? A becsapódás után körülbelül egy órával egy ideiglenes, sűrű légkör alakult ki, amelyet vízgőz töltött meg.
Ez a rövid életű atmoszféra gyakorlatilag beburkolta a bolygót. A Nap sugárzása azonban elkezdte lebontani a vízmolekulákat egy fotolízisnek nevezett folyamat során. A megmaradó víz fokozatosan a pólusok felé vándorolt, ahol a végén a sötét, örök árnyékban megrekedt. Ezek a régiók ma is képesek csapdába ejteni a jeget, megőrizve azt a felszín alatt.
A kutatók szerint egy elég nagy becsapódásnál a kialakuló légkör részben önmagát is árnyékolhatja a Nap ultraibolya sugárzásával szemben.
Ez lassította a víz lebomlását, így több maradhatott fenn a bolygó extrém körülményei között – a Merkúr ugyanis elképesztően szélsőséges világ: nappal akár 430 °C-ig hevül, éjszaka viszont -170 °C-ig hűl.
Bár már korábban is sejthető volt, hogy víz található fagyott formában a Naprendszer legkisebb bolygóján, a NASA MESSENGER űrszonda volt az, amely megerősítette, hogy a Merkúr pólusain valóban vízjég található. A MESSENGER 2004-ben indult, és 2011 és 2015 között keringett a Merkúr körül, részletesen vizsgálva a bolygó felszínét és környezetét.
A szonda mérései – különösen a radar- és neutronvizsgálatok – kimutatták, hogy a Merkúr északi és déli pólusain találhatók olyan mély kráterek, amelyek soha nem kapnak közvetlen napfényt. Ezekben az állandóan árnyékos területekben rendkívül alacsony a hőmérséklet, akár -170 °C körüli is lehet, ami lehetővé teszi a vízjég stabil fennmaradását.
A MESSENGER nemcsak a jég jelenlétére talált bizonyítékot, hanem arra is, hogy a jégrétegek felett sötét, szénben gazdag anyag található, amely segíthet megőrizni a jeget az űrbéli sugárzás és a hőhatások ellen.
A kutatók remélik, hogy a BepiColombo-küldetés révén további bizonyítékokat kaphatunk a Merkúr vízjég-lerakódásairó. Az űrszonda 2018-ban indult el a bolygó felé, és ha minden a tervek szerint halad, akkor még idén novemberben eléri azt.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: Journal of Geophysical Research: Planets, Gizmodo)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben