Nemrég a kutatók azonosítottak egy szupermasszív fekete lyukat az NGC 5084 galaxis központjában, amely tőlünk mintegy 80 millió fényévnyire található. Ez már önmagában is érdekes felfedezés, de mint kiderült, valami nem stimmel ezzel a fekete lyukkal: valami ismeretlen okból az oldalára dőlt, vagyis a forgástengelye egészen szokatlan módon a galaktikus síkkal párhuzamos. A tudósok az objektumot a “fekete lyukak Uránuszának” nevezik, mivel úgy tűnik, hogy valami a múltban ugyanúgy “felborította”, mint a Naprendszerünkben található bolygót – írja a Science Alert.

Az NGC 5084-at először William Herschel katalogizálta 1785-ben. Lencse alakú galaxisról van szó, amely átmenetet képez a spirál- (mint a Tejútrendszer) és az elliptikus galaxisok között. Több mint 200 ezer fényév szélességű, és körülbelül 1,3 billió naptömegnyi anyagot tartalmaz, amivel a valaha megfigyelt legnagyobb lencse alakú galaxisok közé sorolható. Bár a csillagászok tehát évszázadok óta ismerik, mivel a galaxis egyszerre fényes és poros, így a központi fekete lyukának a vizsgálatát csak a legmodernebb eszközök tették lehetővé.

Az említett vizsgálatra tehát nemrég került sor, akkor, amikor Alejandro Borlaff és csapata a NASA Ames Kutatóközpontjában új képelemzési technikákat tesztelt a NASA Chandra röntgencsillagászati obszervatóriumának az archív adatain. Ekkor fedeztek fel négy, X alakban elnyúló hosszú röntgencsóvát a galaxis centrumából kiindulva. Kettő ezek közül a galaktikus korong fölé és alá nyúlik – ahogy az várható lenne, ha a fekete lyuk tengelye rendes helyzetben áll. A másik kettő azonban a galaxis síkjában húzódik, ami tehát arra utal, hogy a fekete lyuk forgástengelye valamilyen esemény hatására oldalra fordult. Mint Borlaff magyarázta:

“Olyan volt, mintha egy tetthelyet egyszerre többféle fénnyel világítanánk meg. Amikor az összes felvételt egymásra helyeztük, kiderült, hogy az NGC 5084 a közelmúltban rengeteget változhatott.”

A Hubble Űrteleszkóp, az Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array (ALMA) és a Very Large Array további archív felvételei, valamint az Apache Point Obszervatórium új mérései megerősítették a szokatlan csóvákat, valamint egy poros korong jelenlétét is a fekete lyuk körül. Érdekesség, hogy ez a korong merőleges a galaxis síkjára, ami csak még valószínűbbé teszi, hogy hangozzék is bármilyen bizarrul, de a fekete lyuk valóban “felborult”. A tudósok úgy vélik, hogy a legvalószínűbb magyarázat, hogy korábban az NGC 5084 egyesült egy másik galaxissal. Ekkor friss anyag juthatott a galaxis központjába, és azzal együtt talán egy másik szupermasszív fekete lyuk is érkezett – ha pedig ez igaz, akkor a két objektum ütközése dönthette oldalra az NGC 5084 központi fekete lyukát. A csillagászoknak egyébként most először a fekete lyuk tömegét is sikerült meghatározni, amely megközelítőleg 45,7 millió naptömeg.

Bár ennek a kozmikus zakózásnak a pontos oka tehát továbbra sincs bizonyítva, a felfedezés ritka lehetőséget kínál arra, hogy jobban megértsük a galaxisok mozgalmas és sokszínű életét.

“Egy galaxisban két pár röntgencsóvát észlelni szinte példa nélküli”

– mondja Pamela Marcum, a NASA Ames asztrofizikusa.

“A kereszt alakú röntgensugarak és a felbillent poros korong együttesen páratlan betekintést kínálnak a galaxis múltjába.”

(Kép: az NGC 5084 galaxis, forrás: University of Arizona, Mount Lemmon SkyCenter/Adam Block)