A dél-atlanti anomália (South Atlantic Anomaly, SAA) egy nagy kiterjedésű terület, ami Dél-Amerikától délkeletre helyezkedik el, és folyamatos növekedésben van, a formája azonban nem egyenletesen változik. A terület jellemzője, hogy itt a Föld mágneses tere sokkal gyengébb, mint máshol, vagyis a belső Van Allen sugárzási övezet ezen a helyen egészen közel kerül a Föld felszínéhez, körülbelül 200 kilométernyire közelíti meg. Ezt a gyenge mágneses terű régiót már a 19. században is felfedezték, az elmúlt évtizedekben azonban a sokkal fejlettebbé váló megfigyelési technológiáknak, például a különféle műholdas eszközöknek köszönhetően jóval többet meg lehetett tudni a terület “viselkedéséről”.

Az Európai Űrügynökség Swarm műhold-konstellációjának adatai szerint a dél-atlanti anomália az elmúlt évtizedben nagyon sokat változott, a mérete pedig jelentősen megnőtt - körülbelül a kontinentális Európa felével megegyező területtel lett nagyobb 2014 óta.

“A dél-atlanti anomália nem csak egyetlen tömb. Afrika felé máshogy változik, mint Dél-Amerika felé. Valami különleges történik ebben a régióban, ami a mágneses mező sokkal intenzívebb gyengülését okozza.”

- mondta el Chris Finlay, a megfigyelésről szóló tanulmány vezető szerzője.

A különös viselkedés az ESA leírása szerint a Föld folyékony külső magjának és a szilárd köpenyének határán lévő mágneses mező furcsa mintázatához köthető.

“Normál esetben azt várnánk, hogy a mágneses tér erővonalai a déli féltekén a földmagból kifelé haladnak. De a dél-atlanti anomália alatt olyan váratlan területeket látunk, ahol a mágneses tér nem a magból kifelé, hanem visszafelé áramlik a magba.

A Swarm adatai révén láthatjuk, hogy az egyik ilyen terület nyugat felé mozog Afrika fölött, ami hozzájárul a Déli-Atlanti Anomália gyengüléséhez ebben a régióban.” - magyarázta Finlay.

A mágneses tér gyengülése ezen a ponton veszélyeket is rejt az itt elhaladó műholdak, űreszközök számára, mivel itt a Föld védő hatása kevésbé érvényesül, és kevesebb védelmet élveznek az iozizáló sugárzással szemben. A műholdakkal kapcsolatos potenciális zavarok mellett akár az ISS-en is érzékelhető lehet a dél-atlanti anomália hatása, sőt, egyes feltételezések szerint még a Föld felszínéhez közelebb, a repülőgépek utazási magasságában is okozhat gondokat a gyenge mágneses mező. Ezt a “városi legendát” azonban egy két évvel ezelőtti vizsgálat során megcáfolták, és nem találtak extra sugárzásra utaló nyomokat ilyen közel a felszínhez az SAA zónájában a megfigyelések alapján.

(Fotó: ESA/ATG Medialab)