Újraírták a Tejútrendszer történetét

2024 / 06 / 07 / Bobák Zsófia
Újraírták a Tejútrendszer történetét
Az Európai Űrügynökség Gaia missziójának keretében végzett megfigyelések révén fény derült egy 2,7 milliárd évvel ezelőtti eseményre, ami megmagyarázza, hogyan szerezte a galaxis a galaktikus halo csillagainak jelentős részét.

A Tejútrendszer, mint minden galaxis, hosszú élete alatt többször is ütközik más galaxisokkal és ezek az események minden alkalommal jelentősen befolyásolják a rendszer felépítését. A galaktikus találkozások nyomát többek között az úgynevezett gyűrődések vagy ráncok jelentik, amelyek a csillagok elhelyezkedésében érhetőek tetten - a csillagok egyenlőtlen eloszlása és más tényezők utalnak arra, hogy mikor történt az utolsó ütközés és hogyan alakította a galaxis képét.

A megfigyelések szerint a legutolsó nagy egyesülésre a Tejútrendszer és egy másik galaxis között a GSE (Gaia-Sausage-Enceladus) alkalmával került sor,

mikor egy törpegalaxissal karambolozott a Tejútrendszer és nagy mennyiségű csillag került be a galaktikus halo területére. Ez a gömbszimmetrikus régió körülveszi a galaxist és, bár a rendszer szerves részét alkotja, de nagyban különbözik a többi résztől, a korongtól és a galaxismagtól, a halóban ugyanis csak igen kevés és jellemzően idős csillag található. A feltételezések szerint a Tejútrendszer halójának csillagai főként a GSE eseményből származnak, aminek időpontját 8-11 milliárd évvel ezelőttre tették a kutatók. A legújabb számítások alapján azonban az utolsó galaktikus ütközés sokkal később következett be és ez teljesen új megvilágításba helyezi a galaxisunk evolúciójának történetét is.

A Gaia-Sausage-Enceladus esemény részleteit az Európai Űrügynökség Gaia űrszondájának adataira alapozva tárták fel a csillagászok egy több évig tartó kutatás során, miközben hétmillió csillagot figyeltek meg az űreszközzel. A Gaia a Földtől távol, a második Lagrange-ponton végzi munkáját, ahol több millió égi objektumot tart szemmel két optikai teleszkópja és három tudományos műszere segítségével és a misszió 2013-as indulása óta már három alkalommal hozták nyilvánosságra a begyűjtött adatokból készített hatalmas adatbázist. A megfigyelések alatt a csillagászok találtak 30 ezer olyan különösen viselkedő csillagot, amelyek nem a galaxisban megszokott irányban mozogtak, hanem pont az ellenkező irányba és amelyekkel kapcsolatban valószínűvé vált, hogy egy különálló csillagpopulációhoz tartoznak. Ezek a rendhagyó csillagok a szimulációk szerint beleillettek egy galaktikus összeolvadás alatt létrejövő törmelékről alkotott képbe és az összetételük elemzése is ezt a teóriát, tehát az “idegen” eredetet támasztotta alá. A kutatók Gaia-Enceladusnak nevezték el a galaxist, ahonnan a csillagok származtak és a méretét is meghatározták, eszerint körülbelül a galaxis a Nagy Magellán-felhő törpegalaxissal egyező nagyságú lehetett az ütközés idején, viszont a vele való találkozás idején még a Tejútrendszer is sokkal kisebb volt, így az ütközés hatása jelentős lehetett.

A GSE eseménnyel kapcsolatban sok kérdés maradt még tisztázatlanul és a Gaia űrszonda újabb adatainak felhasználásával a csillagászok még több jelet találtak, amelyek a múltbeli galaktikus karambolról árulkodtak. A rendhagyó mozgású csillagok által okozott gyűrődések tisztán kivehető jellegéből a legutóbbi kutatás során arra következtettek a szakértők, hogy a galaxisok összeolvadása, ami előidézte a gyűrődéseket, sokkal később történt, mint eddig gondolták és a csillagok nem a GSE-ből, hanem egy másik eseményből származnak, amelyet Virgo Radial Mergernek neveztek el.

A VRM 2,7 milliárd évvel ezelőtt történhetett és szintén a Tejútrendszernek egy törpegalaxissal való ütközését és egybeolvadását takarja.

Mivel a csillagok gyűrődései olyankor keletkeznek, amikor a csillagok a galaxis középpontján keresztül oda-vissza ingáznak, ezért a ráncok folyamatosan gyűlnek az évmilliárdok alatt, ha pedig a megfigyelt csillagpopuláció tagjai egy 8-11 milliárd évvel ezelőtti ütközéskor csatlakoztak volna a Tejútrendszerhez, akkor olyan sok gyűrődés alakult volna ki, hogy már nehezen lehetne elkülöníteni őket - magyarázzák a kutatók. De, ahogy az adatok mutatják, a gyűrődések egyértelműen elkülöníthetőek és a szimulációk alapján sikerült a formációk hozzávetőleges korát is felderíteni, amit 2,7 milliárd évben definiáltak. Azok a csillagok, amelyekről eddig azt feltételezték, hogy a Gaia-Sausage-Enceladus esemény során csatlakoztak a Tejútrendszerhez, lehetséges, hogy nem egy, hanem több ütközésből származnak, amelyek egy része régebben történt.

“A Tejútrendszer történetét jelenleg folyamatosan újraírják, nem kis részben a Gaia új adatainak köszönhetően.”

- mondta el Thomas Donlon, a kutatás résztvevője.

(Fotó: ESA/Gaia/DPAC, T Donlon et al. 2024; Stefan Payne-Wardenaar, NASA/JPL-Caltech; ESA-ATG)


A következő 25 év - mítoszok, jóslatok és a valóság
A következő 25 év - mítoszok, jóslatok és a valóság
Európa legnagyobb jövőfesztiválja, a Brain Bar idén is megnyitja kapuit. A rendezvény a 21. század első negyedének elteltével arra a kérdésre keresi a választ: hogy fest majd az emberiség következő 25 éve. A diákok és pedagógusok számára ingyenes eseménynek szeptember 18-19-én a Magyar Zene Háza ad otthont.
Az Űrodüsszeiában felcsendült az űr himnusza, most útnak indult, hogy négy év múlva elérje az Alpha Centaurit
Az Űrodüsszeiában felcsendült az űr himnusza, most útnak indult, hogy négy év múlva elérje az Alpha Centaurit
A közvetítést úgy oldották meg, hogy a jelek a Voyager 1 útját is keresztezzék.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.