A polarizáció egyszerűen azt jelenti, hogy a fényhullámok milyen irányban rezegnek. Általában a szórt fény egy irányba „áll be”, itt viszont épp az ellenkezője történik.

„A polarizáció mértéke a fényhullámok rezgéseinek viszonya” – magyarázza Avi Loeb –, és ez függ a fázisszögtől, vagyis attól, honnan nézzük az üstököst a Naphoz képest.

A friss mérések szerint a 3I/ATLAS negatív polarizációja nagyon mély és keskeny: a minimum −2,77% 6,41°-nál, az úgynevezett inverziós szög pedig 17,05°. Ilyet eddig nem láttunk sem „magas”, sem „alacsony” polarizációjú üstökösöknél. A kutatók ezért a Neptunuszon túli jeges kisbolygókhoz hasonlítják – ami összecseng a vöröses színképpel és a vízjég nyomaival.

Maga az objektum amúgy több szempontból is kivételes: a 2025. július 1-jén azonosított látogató magjának az átmérője körülbelül 5,6 km, és a becsült tömege akár 33 milliárd tonna is lehet.

Most épp eltűnt a látóhatárunkból, később viszont újra előbukkanhat – akkor talán még többet tudunk majd róla.