A norvégok terve igencsak merész, hiszen a folyékony sóolvadékos reaktorok használatára eddig nem csak a hajózásban nem volt példa, de a történelem során mindössze két kísérleti reaktort helyeztek üzembe, amelyik ezt a technológiát használta: mindkét reaktor az USA-ban épült meg még az ‘50-es, ‘60-as években, a megoldást viszont aztán jó időre parkolópályára tették. Az elmúlt években viszont ismét megélénkült az érdeklődés az elfeledett technológia iránt, és ma már jónéhány ország kísérletezik vele, igaz, újabb reaktort egyelőre nem helyeztek üzembe.

Hasonló a helyzet a tórium fűtőanyagot használó reaktorokkal is, amelyekből egyelőre csak kísérleti jelleggel készült néhány a világon, noha a tórium alkalmazásának számtalan előnye van ahhoz képest, mintha közvetlenül uránt használnának fűtőanyagként: bár a tóriumreaktorokban a fűtőanyag szerepét szintén az urán egyik izotópja tölti be, ám a szóban forgó, 233-as izotópot sokkal nehezebb nukleáris fegyverré alakítani. A tórium a természetben is nagy mennyiségben fordul elő, így beszerezni is jóval könnyebb, az ilyen reaktorok ráadásul sokkal alacsonyabb nyomáson tudnak üzemelni, miközben lényegesen kevesebb nukleáris hulladék keletkezik. A legnagyobb előny viszont kétségkívül az, hogy a tóriumreaktor sokkal magasabb hőfokon üzemel, így jóval hatékonyabban lehet vele elektromosságot előállítani.

A Seatrade Miami hajókiállításon bemutatott tervek szerint az Ulstein egy úgynevezett 3R-es hajóként tervezte meg a 150 méter hosszú Thort. A 3R a research, rescue és replenishment angol szavakra utal, vagyis a hajó egyaránt használható kutaóthajóként, mentési munkálatokra és más hajók újratöltésére is. Ennek megfelelően a Thorra helikopterleszállót és tűzoltáshoz szükséges felszerelést is terveztek, emellett többek között önjáró vízi járművekkel, drónokkal, darukkal és laboratóriummal is ellátják. A hajó legérdekesebb tulajdonsága mégis az, hogy a reaktorjának köszönhetően nem csak saját magát tudja ellátni energiával, de a tervezők számításai szerint egyszerre akár négy másik expedíció számára is elegendő elektromos áramot képes termelni. Nem véletlen, hogy a vállalat vezérigazgatója, Cathrine Kristiseter Marti csak úgy jellemezte a Thort, mint egy “többfunkciós, úszó erőmű”.

Ennek demonstrálására az Ulstein egy másik, akkumulátorokkal működő hajót is tervezett: a SIF névre keresztelt, 1C osztályú jégtörőhajón a tervek szerint 80 utas és további 80 fős személyzet utazhat egyszerre, és a Thorhoz hasonlóan ez is az Ulstein X-Bow dizájnjára épül, amely az üzemanyag-hatékonyságot, a kezelhetőséget, a kényelmet és a funkcionalitást helyezi előtérbe.

“A expedíciós tengerjáróhajók egyre távolabbi, környezeti szempontból sérülékeny területeken dolgoznak, miközben az iparágra egyre nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy megőrizzük a természeti értékeket és betiltsuk a hajózás környezetre ártalmas hatásait” - mondta el a tervekkel kapcsolatban Marti, aki szerint a Thor lehetővé teszi, hogy egy olyan infrastruktúrát építsenek ki, ami mindezt lehetővé teszi, ezzel pedig az egész iparágat forradalmasíthatja.

Nem az Ulstein az első, ami igyekszik megoldást találni a hajók jelentette környezetszennyezésre: a Wallenius Marine Oceanbird teherhajója fémötvözetből készült vitorlákkal igyekszik zöldebbé tenni a hajózást, a Yara Birkeland akkumulátorokból, míg a Compagnie Fluvial de Transport hajója hidrogén üzemanyagcellákból szerzi az üzemeléséhez szükséges elektromos áramot.

Első útjára készül az önvezető, elektromos teherhajó A Yara Birkeland néhány éve még csak egy meredek ötletnek tűnt, ehhez képest idén már meg is teheti az első útját a norvég partok mellett.