Kanadai és francia mérnökök kifejlesztették a következő generációs ejtőernyőt, ami teljesen más elven működik, mint a hagyományos változatok: az új ernyő ugyanis tele van lyukakkal. Ami egy normál ejtőernyő esetében nagy problémát okozna, az ebben az esetben egyáltalán nem hátrány, sőt, előny, mivel a lyukak segítenek benne, hogy az ernyőn áthaladó légáram egyenesben tartsa az eszközt.
Az ejtőernyő formáját a kirigami, a japán papírművészet inspirálta, és a lyukak pontosan tervezett mintázatot követnek, az ernyő pedig lefelé esése közben szétnyílva biztonságosan juttattja el a rakományát a kijelölt helyre. Az eszköz csak a fejlesztési fázisban jár, és a lehetőségei behatároltak: nagy magasságból való “ejtésre” vagy súlyos rakományok hordozására egyelőre nem alkalmas, viszont van egy jó tulajdonsága: a rakományt pontosan oda lehet pottyantani vele, ahová kell, mivel repülése közben nem sodródik messzire, és nem zavarják meg a kisebb perturbációk.
Az ejtőernyők története több évszázadra tekint vissza, már Da Vinci is készített rajzokat az eszközről, az első dokumentált ugrásra, amelyhez már nem szilárd vázas ernyőt használtak, pedig 1797-ben került sor. Az ejtőernyők szerkezetének alapvető kialakítása azonban az évtizedek során nem változott olyan sokat, így az új, lyukas struktúra forradalminak számít. A kutatók a lyukas ernyő elsődleges felhasználási területét a segélyszállítmányok és drónos csomagok szállításban látják, ahol fontos a nagy pontosságú érkezés.
