A Max-Planck-Institut für Eisenforschung kutatói egy új módszert fejlesztettek ki zöldacél előállítására vörösiszapból – ez utóbbi, mint az Magyarországon különösen ismert, az alumíniumgyártás mellékterméke, amelyből évente mintegy 180 millió tonna gyűlik fel világszerte. Ez a hulladékanyag egyrészt rendkívül lúgos, másrészt nyomokban nehézfémeket is tartalmaz, így jelentős környezeti és ártalmatlanítási kihívást jelent. A vörösiszap eddigi hagyományos kezelése a költséges hulladéklerakás és tárolás, ami ráadásul kockázatos is, amint azt a kínai (2012) és a magyarországi (2010) katasztrófák szemléltették.

Mint arról a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma beszámol, 2010 október 4-én, Magyarország történetének legnagyobb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája következett be, amikor a Magyar Alumínium Zrt. ajkai timföldgyárának vörösiszap-tározójának gátja átszakadt, és közel egymillió köbméter vörösiszap és lúgos víz elegye áradt szét Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeken. Az iszap további kisebb településekre is eljutott, és felbecsülhetetlen humán, gazdasági és ökológiai károkat okozott.

A legsúlyosabb pusztítás a tározóhoz közeli Kolontár és Devecser településeken történt, ahol 390 embert azonnal evakuálni kellett, később pedig további 110 személy kitelepítése mellett döntöttek. A tragédiában tíz ember vesztette életét, és közel háromszáz fő, köztük mentőalakulatok tagjai, szorultak egészségügyi ellátásra. Az ipari hulladék több mint 1000 hektárnyi területet érintett, és számos ember veszítette el otthonát és megélhetését. A mentési és kárelhárítási munkálatokban széleskörű összefogás mutatkozott – ebben többek között hivatásos tűzoltók, a katasztrófavédelem, rendőrség, honvédség, mentőszolgálat és önkéntesek vettek részt.

A Max Planck csapata által bevezetett innovatív eljárás pedig remélhetőleg segíthet abban, hogy ilyen katasztrófa soha többé ne történjen: az eljárás az acélgyártáshoz hasonló elektromos ívkemencén alapul, amely a vörösiszapban találahtó vas-oxidot hidrogénplazma segítségével vassá alakítja. Ezzel a módszerrel potenciálisan akár 700 millió tonna CO2-mentes zöldacél állítható elő a világszerte jelenleg meglévő négymilliárd tonna vörösiszapból, ami a globális acélkereslet jelentős részét is fedezné – írja a sajtóközlemény. Egy ilyen eljárás nemcsak az alumíniumgyártásból származó hulladékproblémát oldja meg, hanem jelentősen csökkenti az acélipar szénlábnyomát is, amely a globális CO2-kibocsátás 8%-áért felelős.

A zöld hidrogén redukálószerként történő felhasználásával a vas-oxidot tíz percen belül hatékonyan tiszta vassá alakítják, elkerülve a hagyományos kokszot használó módszerekhez kapcsolódó CO2-kibocsátást. A keletkező vas nagy tisztaságú, acélgyártásra kész, a maradék fémoxidok pedig nem korrozív, üvegszerű anyagot alkotnak, amely alkalmas építőipari felhasználásra. Ez a módszer tehát semlegesíti a vörösiszap nehézfémeit is, megelőzve ezzel a környezetszennyezést.

Az eljárás ráadásul költséghatékony, ha a vörösiszap legalább 50% vagy afeletti vas-oxidot tartalmaz, de még inkább az alacsonyabb vas-oxid-tartalom mellett, ha az ártalmatlanítási megtakarításokat mérlegeljük. A zöld hidrogén és a részben megújuló villamos energia használata tovább erősíti a módszer piaci versenyképességét, ami nem csak a környezeti terhelés szempontjából fenntartható, de ráadásul tehát gazdaságilag is vonzó alternatívát kínál a jelenlegi gyakorlatokkal szemben.

(Kép: kártalanítási és mentési munkálatok a 2010-es magyarországi katasztrófánál, forrás: Katasztrófavédelem Központi Múzeuma)