Mintegy 200 kilométerrel az Appalache-hegység felszíne alatt egy hatalmas, rendkívül forró geológiai képződményt találtak a kutatók, amely lassan, de folyamatosan vándorol a kontinens mélyében. Ezt a különös struktúrát Észak-Appalache-i anomália (Northern Appalachian Anomaly, NAA) néven emlegetik, és a Southamptoni Egyetem kutatóinak elemzései szerint ott alakult ki, ahol Grönland és Észak-Amerika körülbelül 80 millió éve elkezdett távolodni egymástól. Ez új megvilágításba helyezi a jelenséget, hiszen korábban úgy vélték, hogy a mélyből érkező hő még annak a folyamatnak a maradványa, amikor 180 millió éve Észak-Amerika elszakadt Északnyugat-Afrikától.
A Geology folyóiratban publikált kutatás vezetője, Tom Gernon professzor szerint a mélyben zajló, lassú folyamatok képesek meggyengíteni a kőzetlemez sűrű, nehéz gyökérzónáját, miáltal a kontinens könnyebbé válik, és ennek következtében mozgékonyabb lesz – ez magyarázhatja, hogyan maradhattak fenn az Appalache-hegységhez hasonló, ősidők óta álló hegyvonulatok.
Az NAA nagyjából 350 kilométeres átmérőjű, és jelenleg New England térsége alatt húzódik mintegy 200 kilométeres mélységben. A számítások szerint azonban messze északon, a Labrador-tenger környékén alakult ki, majd több tízmillió éven át lassan kúszott délnyugat felé Észak-Amerika belseje alatt. A tanulmány szerint évmilliók alatt évente átlagosan körülbelül 20 kilométert haladt, és a modellek szerint 10–15 millió év múlva már New York alatt fog elvonulni.
A jelenség hátterében a köpenyhullám-elmélet áll, amely szerint amikor a kontinensek szétszakadnak, a tektonikai lemezek alján lévő hideg, sűrű kőzet fokozatosan „lecsepeg” a forró köpenybe, ami termikus feláramlást idéz elő, mivel süllyedő hidegebb és sűrűbb anyag helyére melegebb kőzet áramlik fel – ez a folyamat némileg hasonlít ahhoz, ahogy a lávalámpa buborékai fel-le mozognak.
Ezek a kőzetcseppek egymás után vándorolhatnak, ezzel lassú „köpenyhullámot” indítva el, amely akár több ezer kilométert is megtehet a kontinens belseje felé. Ezek a lassú, akár több tízmillió évig is tartó termikus hullámok magyarázzák a kontinensek belsejében időről időre előforduló furcsa geológiai jelenségeket, például a ritka, nem a lemezhatárokhoz köthető vulkáni kitöréseket is.
A szakértők úgy vélik, hogy nincs egyedül ez a különös anomália: Grönland északi régiója alatt is rejtőzhet egy hasonló, forró geológiai képződmény, amely az ottani jégtakaró dinamikájára is hatással lehet, mivel alulról melegítve megváltoztatja a jég áramlását és olvadási ütemét.
(Forrás: Interestin Engineering, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
