Az eseményről az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat közleménye számolt be – e szerint: „A Sindy repülőgép egy, a SZTAKI-ban fejlesztett kétmotoros, osztott kormányfelületű repülőgép. Fejlesztésének kettős célja volt: egyrészt egy olyan kamerarendszer hordozása, amellyel vizuális információkon alapuló navigációs és akadályelkerülő algoritmusok fejleszthetők, másrészt egy meghibásodás esetén is biztonságos platform kialakítása a két motorral és az osztott kormányfelületekkel.”

A mostani repülés során azt vizsgálták meg, hogy a gép képes-e a szárnyat és törzset aktív szabályozás révén vízszintes helyzetben tartani, majd az adott szögű „bedöntés” és „bólintás” képességét vizsgálták, végül az ezekre épülő magasság- és sebességtartás tesztelése történt meg. Ez utóbbi két esetben elfogadható teszteredmények születtek, de a sebességtartáson még terveznek javítani a jövőben. Legközelebb az útvonalpontok, illetve megadott pályagörbék követésével történő navigációs repülés kerül majd tesztelésre, de a későbbi célok között szerepel az érzékelőkben mesterséges meghibásodás generálása, valamint ezek detektálása is.

A gép a fejlesztést követően egyébként még 2014 és 2017 között a SZTAKI „látni és elkerülni” rendszerével kapcsolatos kutatások egyik legfontosabb elemévé vált. Ennek az aprócska repülőnek köszönhető, hogy „2016-ban a SZTAKI kutatói a világon az elsők között mutattak be működő monokamera-alapú „látni és elkerülni” rendszert, amely képes volt a szemből érkező kisméretű – tehát nehezen észlelhető – Ultrastick repülőgép elkerülésére csupán fedélzeti érzékelés és számítások alapján”. Hamarosan ezeket az eredményeket a földi akadályokra is kiterjesztették.

A teszteket követően a Sindy már továbbfejlesztett kamerarendszerrel repülhet, és az így gyűjtött adatokat felhasználják majd az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium „Szenzor és aktuátor hibadetektálás” alprojektjében.

(Fotó: Kamerarendszer a SZTAKI Sindy repülőgépén, forrás: ELKH)