Kína északkeleti részén az úgynevezett Jihszien Formáció területén különösen sok, jó állapotban megőrzött fosszíliára akadnak rendszeresen a régészek: a maradványok főként a kréta kor időszakából származnak. A kutatók még 2006-ban fedezték itt fel az egyik legkülönösebb leletet, ami tökéletesen megőrizte az egykori élőlény testi felépítésének és egyúttal sorsának lenyomatát, és ami arról árulkodik, hogy egy ma is létező, ritka rendellenesség már több mint százmillió évvel ezelőtt is szedte áldozatait.

A fosszília egy hüllőhöz, a hyphalosaurusokhoz tartozó példány maradványa, amelynek élőhelye Kínában volt. A hyphalosaurus a Choristodera rend egyik régen kihalt neme, amelynek tagjaira jellemző, hogy vízi életmódot folytattak, méghozzá édesvízben, és kizárólag mély tavak szolgáltak otthonukul. Zsákmányaikat hosszú nyakuk és lapos fejük oldalazó csapásaival, és apró, tűéles fogaikkal kapták el, és a feltételezések szerint aktív vadászok voltak. Az őshüllők külsőre hasonlítottak a plezioszauruszokra, de ellentétben néha igen nagyra növő hasonmásaikkal, a hyphalosaurusok hossza rendszerint egy méter alatt maradt.

A régészek által két évtizede talált speciális példány azonban ennél jóval kisebb volt: mindössze 70 milliméteres, de ezt a különösen kis méretet magyarázza egy furcsa jellegzetesség, amit a fosszílián fedeztek fel a kutatók.

A lény ugyanis nem egy, hanem két fejjel rendelkezett, valamint két nyakkal, vagyis kétfejűségben “szenvedett”.

A kétfejűség egyáltalán nem ismeretlen állapot az állatvilágban, és időnként emberek is születnek két fejjel, de ritka az olyan eset, amikor egy többfejű egyed (vagy ember) hosszú életet tud élni. A Hyphalosaurus sem tartozott a kivételek közé, apró mérete valószínűleg abból adódott, hogy egészen fiatal korában meghalt, de az sem kizárt, hogy még embrió állapotában elpusztult. Erre utal testének pozíciója, ami egyezett a korábban talált újszülött és embrionális példányokkal, amelyek maximum 90 milliméteresek voltak, aránytalanul nagy fejjel és kis lábakkal.

A felfedezésről szóló tanulmány szerint a kétfejűséget már Arisztotelész idejében is ismerték, és a modernkori hüllők között nem is számít olyan kivételesnek a megjelenése: a teknősök, a krokodilok, gyíkok és kígyók viszonylag gyakran születnek ezzel a rendellenességgel. A deformált őshüllő azonban - a néha évekig is elélő kétfejű kígyókkal ellentétben - nem maradt meg sokáig, illetve lehetséges, hogy még születése előtt elpusztult. A kis hyphalosaurus sorsa tehát hamar megpecsételődött, de létrejötte mégsem volt hiábavaló: a maradványainak jelentőségét az adja, hogy ez az első (legkorábbra datálható) fosszília, amin a kétfejűséget kimutatták.

(Fotó: Buffetaut et al., Biol. Let., 2006)

Önvédelemből lehetett nevetségesen rövid a T.rex karja A világ talán valaha élt legfélelmetesebb élőlényének akár harminc centis fogai, de mindössze egy méter hosszú mellső lábai voltak. Egy új tanulmány megpróbálja megválaszolni az évszázados kérdést, hogy miért fejlődött ilyen furcsán a hatalmas dinoszaurusz.