Mindennap korán kezd: saját kezűleg barkácsolt, elemmel működő rádióján hallgatja a híreket. A hideggel vívott harc nem ismer tűzszünetet: naponta többször kimegy tűzifáért, és éjjel-nappal életben tartja a kályhát. Ha elszundikál, még a hajában is dér ütközik ki.

Otthonát erdőből szerzett rönkökből építette, a falakat tölgyfával burkolta. Mivel nincsenek rendes üvegezett ablakai, celofánt feszít a nyílásokra – ennek szigetelőhatása azonban elenyésző, a meleg könnyen elszökik, így folyamatosan fűteni kell.

Samuil naponta egyszer-kétszer eszik, és az adagját a kutyáival is megosztja. Nem vadászik; legfeljebb néhány nyúlcsapda hoz húst. Ha fogytán a készlet, az ötórás gyalogút a faluba csak a melegebb hónapokban vállalható. A vizet a közeli tó jegéből nyeri – úgy tartja, a fagy természetes módon tisztít. Ha beteg, lucfenyőtű-teát főz, és fiatal nyárfaleveleket áztat vízbe. Az élelmiszertárolás pofonegyszerű: a fagyos környezet maga a hatalmas hűtőszekrény – annyi eltérés akad azért egy hagyományos hűtőszekrényhez képest, hogy itt a készletet medvék dézsmálhatják. Vacsorára gyakran gyorsan elkészíthető jakut kenyeret süt lisztből, vízből és szódabikarbónából.

Miután korán elvesztette a családját, Samuil az erdőbe menekült, és azóta ezt az életet éli a csend és a tisztaság miatt. A nehézségek ellenére nagylelkű és elmélkedő maradt, mélyen kötődik a földhöz – és édesanyja emlékéhez.

(Forrás, kép: Kiun B)