Richard Dinan, a Pulsar Fusion vezérigazgatója bejelentette, hogy még idén sor kerül a Sunbird alapját képező technológia, a Duel Direct Fusion Drive (DDFD) első tesztjeire. Amennyiben ezek sikerrel zárulnak, az első működőképes űrszonda akár már 2027-re elkészülhet. Tegyük hozzá, hogy a szkeptikusabb hangok szerint viszont a technológia gyakorlati megvalósítása még legalább egy évtizedet vehet igénybe.

A Pulsar Fusion elképzelése szerint a Sunbird újrafelhasználható űrvontatóként működhetne: nagy orbitális dokkolóállomásoknál kapcsolódna más hajókhoz, majd rövidebb idő alatt és alacsonyabb költséggel gyorsítaná fel azokat távoli célpontjaik felé. A vállalat becslései alapján ezzel a módszerrel egy Mars-utazás időtartama akár a felére csökkenhetne, míg a Plútóhoz vezető út csupán négy évig tartana – ez jelentős előrelépés lenne a NASA New Horizons küldetésének kilenc és fél éves rekordjához képest.

„Ha valóban olyan fajjá szeretnénk válni, amely más bolygókra is eljut, akkor a rakéták hajtóművének sebessége lesz a legfontosabb tényező”

– magyarázta Dinan a legutóbbi londoni Space-Comm Expón. A fúziós hajtás ugyanis elméletileg jóval nagyobb sebességet tesz lehetővé, mint a hagyományos rakétatechnológia.

Fontos azonban kiemelni, hogy az űrbéli fúziós meghajtás alapvetően különbözik a földi nukleáris fúziótól. A hagyományos tokamak reaktorok deutérium- és tríciumizotópokat egyesítenek, hogy folyamatos energiatermelést biztosítsanak. A Pulsar által javasolt DDFD reaktor azonban deutérium és hélium-3 izotópokat egyesítene, így protonokat állítana elő, amelyeket közvetlenül fel lehet használni meghajtásra. Ehhez a reakcióhoz csupán rövid, szabályozott fúziós impulzusokra van szükség, ami jóval egyszerűbbé teszi a tervezést a földi reaktorokhoz képest.

„Az űrben történő fúziónál alacsonyabban van a léc”

– jegyezte meg Dinan, mivel az űr természetes vákuuma és rendkívül alacsony hőmérséklete kiküszöböli a földi körülmények között jelentkező számos problémát.

Paulo Lozano, az MIT professzora viszont óvatosabban fogalmazott:

„A fúzió több ok miatt is nehézkes, különösen kompakt méretben.”

Lozano a szkeptikus hang ellenére azt is hozzátette, hogy nem állnak rendelkezésére a Pulsar állításainak pontos értékeléséhez szükséges technikai részletek.

Minden egyes Sunbird űrszonda, amelyet körülbelül 30 méteres, masszív, páncélozott járműként képzeltek el, nagyjából 90 millió dollárba kerülne – a költség nagy részét a drága hélium-3 adná. Dinan szerint azonban a rövidebb misszióidő és a nagyobb hatékonyság miatt a beruházás gazdaságilag így is indokolható lenne. Bár hosszú távon a hélium-3-at akár a holdi talajból is kinyerhetnék, a Pulsar jelenleg nem tervez ilyen jellegű földönkívüli bányászati tevékenységet.

A Pulsar Fusion még idén megkezdi a DDFD motor első kísérleteit inert gázok felhasználásával. Ha ezek sikerrel járnak, akkor 2027-ben sor kerülhet az első orbitális demonstrációra is, amely megnyithatja az utat a működő fúziós meghajtórendszerek felé.

(Kép: Pulsar Fusion)