A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstököst már az 1800-as években felfedezte Horace Parnell Tuttle, majd az 1900-as években még két csillagász, Michel Giacobini és Ľubor Kresák is újból igazolta a létezését, de még ennyi idő után is tudott újat mutatni a kutatók számára.

A rendkívül kis méretűnek számító, körülbelül 1 km-es maggal rendelkező 41/P nagy valószínűséggel a Neptunuszon túlról, a Kuiper-övből származik, és az úgynevezett JFC (Jupiter-család üstökösei) körébe tartozik, vagyis a jelenlegi keringési pályáját a Jupiter gravitációs befolyása szabta meg. Az üstökös jelenleg a belső-Naprendszert 5,4 évenként látogatja meg, de ez nem marad így sokáig, ugyanis az objektumra a jelek szerint gyors pusztulás vár.

A 41/P a megfigyelések szerint 2017-ben jutott a Nap közelébe, és az útvonalának a csillaghoz legközelebbi szakaszán jelentősen lelassult a forgása: 2017 márciusa és májusa között harmadára csökkent a forgási sebessége. A további adatok azonban azt mutatták, hogy decemberben már újra gyorsabban pörgött, körülbelül 14 óránként tett meg egy fordulatot. Egy friss tanulmány szerint ennek oka az lehetett, hogy az üstökös forgási iránya megváltozott a lassulás után, és jelenleg már az ellenkező irányba pörög a 41/P, mint korábban.

Ha az elmélet helyes, akkor ez az első alkalom, hogy a csillagászok egy üstökös forgási irányának ilyen gyors és teljes megváltozását detektálták.

A jelenség magyarázatát az üstökös felépítése adja: a 41/P (mint minden üstökös) a Nap közelébe érve felmelegedett, és a benne található illékony, illetve fagyott vegyületek ennek hatására felszabadultak, és jetek (sugarak) formájában lövelltek ki. Ezek a jetek hajtóműként funkcionálva segítették az üstökös forgását, de a korábbival ellenkező irányba lökték, így először lelassult, majd az ellenkező irányba kezdett pörögni. Mivel az üstökös nagyon kicsi, a folyamat könnyebben hatott a mozgására.

“A felszínről kiáramló gázsugarak kis hajtóművekként működhetnek”

- mondta a tanulmány szerzője, David Jewitt, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa” - ”Ha ezek a gázsugarak egyenetlenül oszlanak el, jelentősen megváltoztathatják, hogy egy üstökös - különösen egy kisebb méretű üstökös -, hogyan forog.”

Az üstökösnek a csillagászok nem jósolnak túlságosan hosszan tartó életet. A NASA leírása szerint a mért forgatónyomatékok és tömegvesztési ráták alapján végzett modellezés arra utal, hogy a forgás további változásai idővel szerkezeti instabilitáshoz vezethetnek. Ha az üstökös túl gyorsan forog, a centrifugális erők legyőzhetik a gyenge gravitációját és anyagszilárdságát, és előbb-utóbb akár teljesen szét is eshet.

(Fotó: NASA, ESA, CSA, Ralf Crawford/STScI)

Előfordulhat, hogy útja során darabokra hullik a történelem leglátványosabb üstökösei közé tartozó Kreutz-féle kométa A C/2026 A1 (MAPS) üstökös mindössze a napátmérő egytizedének megfelelő távolságra halad majd el a napfelszín fölött, miközben hatalmas, a fénysebesség mintegy 0,2 százalékát elérő sebességgel száguld.