Egy héttel ezelőtt ért véget a falu feltárása, amely Aquincum északnyugati hátországában, az Aranyhegyi-pataknak vizet adó Hársas-forrás környezetében, egy természetes teraszon helyezkedik el. Bár a lelőhelyet 2009-ben már azonosították, illetve 2014-2018 is folyt már itt kutatás, idén azonban részletesebb vizsgálatnak is alávetették a területet.

A régészek munkáját ezúttal a technológia is segítette, a településre vezető utat, illetve a körülbelül háromhektáros falu határait talajradaros vizsgálatokkal, illetve légi lézeres felszínszkenneléssel (LiDAR) azonosították. A drónokra szerelhető szkennerrel lehetőség van feltérképezni egy adott területet. A technológiával nem csak az épületek felületét, vagy a terület felszínét tudják digitalizálni, a lézerrel a növényzet alá is betekintést nyernek, a szerves anyagot szoftveresen eltávolítva a szervetlenről. Ezáltal a vizsgált területről pontos felszíni modelleket is képesek készíteni. A pontfelhő adatain klasszifikációs eljárások segítségével további szűréseket és tisztító, pontosító utómunkafolyamatokat tudnak végezni, áll az ásatást segítő Lumen Drone Services honlapján. A kutatók az októberi ásatás során több mint 350 négyzetméteren folytattak tisztítási és kisebb bontási munkálatokat, hogy a korábban feltárt falak vonalát meghatározhassák.

Az ELTE intézetének blogja, az Ásónyomon tájékoztatása szerint a lelőhely hazánkban ritkának számít, ugyanis kevés római kori települést azonosítottak erdei környezetben. A faluban feltárt három épület a jelek szerint nem lakóház volt, hanem mezőgazdasági célokat szolgált, erre utal, hogy tetőcserepet csak elvétve találtak. A legnagyobb épület alaprajza eredetileg a római kori vidéki településekre jellemző egyharmad-kétharmad osztású, téglalap alaprajzú volt, amelyet északi irányban két helyiséggel bővítettek. A ház déli részének sarkában egy mészkövekkel és összetört kerámiaréteggel alapozott fűtő/sütő kemence került elő. A keleti épület alatt szintén egy kör alakú kemence platniját, kőfalát és oldalépítményét tárták fel, számos kerámiatöredék kíséretében.

A házak maradványai mellett korai, 1-2. század fordulójára tehető, kézzel formált, bennszülött jellegű edények kerültek elő az egyik épület alapozási szintje alól. Ezek között volt egy ritka, kerámiaműhelyre utaló, ép pecsételő is. A faluban dolgozók valószínűleg Aquincummal is kapcsolatban voltak, erre utalnak egy üvegpalack töredékei és a pecsételt pannóniai kerámia leletek. Az ásatások alapján úgy vélik, a falusias településen a római foglalástól a 3. század végéig virágzó élet folyhatott.

(Borítókép: Ásónyomon - az ELTE BTK Régészettudományi Intézet blogja)

Római kori határvédelmi erődöt tártak fel a régészek a Duna mellett, Dél-Budán A Duna mentén épült, a Római Birodalom határát őrző erődben a gyalogság mellett jelentős számú lovasság is állomásozott. A védők számára az erőd erre specializálódott műhelyeiben olyan kompozit reflexíjakat gyártottak, amelyekkel páncél átütésére alkalmas, két- vagy háromélű, piramidális hegyű nyílvesszőket lőttek ki.