Mindez egy eddig rejtett, radioaktív magnak köszönhető, amely évmilliárdokkal ezelőtt felmelegítette az égitest felszín alatti óceánját.
A Ceres a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaöv legnagyobb égiteste, körülbelül 950 kilométeres átmérővel – vagyis nagyjából negyede a Hold méretének. Teljes értékű bolygónak túl kicsi, de törpebolygóként számontartják, a Plútó, az Erisz, a Haumea és a Makemake mellett.
A legtöbb törpebolygótól eltérően – amelyek a Neptunuszon túl keringenek – a Ceres a belső Naprendszerben található. A NASA Dawn űrszondája, amely 2014 és 2018 között vizsgálta az égitestet, kimutatta, hogy a Ceres valószínűleg egy „óceáni világ”. A jeges felszín alatt sós víz és különféle sók jelenlétére utaló nyomokat találtak, sőt bizonyos kutatások szerves szén jelenlétét is kimutatták – ez pedig az élet egyik alapvető összetevője.
Hiába minden ígéretes nyom, sokáig úgy vélték a tudósok, hogy a Ceresnek nincs, és soha nem is volt elegendő energiája az élet fenntartásához. Egy augusztus 20-án, a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását. A Dawn-küldetés adataira épülő számítógépes modellek szerint ugyanis a Ceresnek valaha radioaktív magja volt, amely jelentős mennyiségű hőt termelt. A kutatás vezető szerzője, Samuel Courville, az Arizona State University bolygókutatója a NASA közleményében elmondta: ez a belső hő akár kétmilliárd éven át is fenntarthatta a felszín alatti óceánt, a törpebolygó kialakulását követően, mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. A mag hőmérséklete csúcspontján akár a 280 °C-ot is elérhette.
Ez a belső energia pedig eséllyel beindította azokat a hidrotermális folyamatokat, amelyek forró, ásványokban gazdag vízsugarakat lövelltek az óceán fenekére – hasonlóan a Föld mélytengeri kürtőihez, ahol – mint tudjuk – bőséges mikrobiális élet alakult ki.
„Amikor a Földön a forró, mélyből feltörő víz találkozik az óceánnal, az gyakran valóságos lakomát teremt a mikrobák számára – kémiai energiában gazdag környezetet” – magyarázta Courville.
A Ceres magja nagyjából 2,5 milliárd éve kihűlt, így ma valószínűleg már nem tud életet fenntartani – ám egykor talán képes lehetett rá.
(Kép: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA)