Elérkezett a modern szupravezetők kora? Van rá esély, de azért nem árt némi óvatosság is – a mostani „csodaanyagot”, a reddmattert bejelentő csapat mögött ugyanis épp a szupravezetők kutatása kapcsán már merült fel kritika korábban – számol be róla a The Independent. A Ranga Dias professzor által vezetett csapat ugyanis korábban már beszámolt két kisebb áttörésről is a területen – az ezzel kapcsolatos publikációk egyikét pedig a The Nature-ben közölték. Ezt a tanulmányt azonban a lap szerkesztői végül visszavonták a kutatás kapcsán felmerült aggályok miatt. Dias professzor elmondása szerint ezúttal azonban mindent elkövettek annak érdekében, hogy a hasonló kritikát elkerüljék. A korábbi tanulmányt azóta új adatokkal hitelesítették, ami a kutatólaboron kívülről származott, és az új kutatás kapcsán már eleve így jártak el.

Ennyit tehát a kutatási módszertanról, térjünk át a reddmatterre! Az új anyag a nevét részben a vörös színéről kapta, részben egy tisztelgés a kultikus Star Trek sorozat előtt. A reddmattertől pedig nem kevesebbet várnak, mint hogy új korszakot nyisson az emberiség történetében: a modern szupravezetők korszakát. Amennyiben pedig a tegnap a Nature-ben közölt tanulmánnyal kapcsolatban nem merülnek fel hasonló aggályok, mint korábban, úgy erre minden esély meg is van. A reddmatter olyan energiahálózatokhoz vezethet, amelyek képesek az energiát zökkenőmentesen továbbítani, akár 200 millió megawatt órát takarítva meg, amely jelenleg az ellenállás miatt vész el. De az anyag hozzájárulhat a nukleáris fúzió megvalósulásához is, amellyel elérhetővé válik a tiszta, szinte korlátlan energia. Ám egyéb alkalmazások is felmerülnek: nagy sebességű, lebegő vonatok vagy akár új típusú orvosi berendezések.

Az új anyagot tehát az „Evidence of near-ambient superconductivity in a N-doped lutetium hydride” című tanulmány írja le, amit szintén a The Nature-ben közöltek le. Röviden összefoglalva a lényeg az, hogy az anyag üzemi hőmérséklete megegyezik nagyjából a szobahőmérséklettel, ami szupravezető esetén példátlan, erre még Dias professzor korábbi kutatásai sem voltak képesek. Az anyag a lutécium nevű ritkaföldfém felhasználásával készült, amit hidrogénnel és egy kevés nitrogénnel vegyítettek. A reakció két-három napon keresztül zajlott magas hőmérsékleten. A reddmatter az olvasó számára talán meglepő mód eleinte élénkkék volt, de miután magasnyomásnak tették ki, rózsaszínre váltott – ekkor jelent meg a szupravezető képesség, majd miután elvesztette a szupravezető képességét, és fémes állapotot vett fel, akkor olyan élénkvörös lett, amiről aztán a nevét kapta.

Mint a fentiekből kiderül, a szupravezetés eléréséhez így is szükség van bizonyos viszonyokra – az igényelt hőmérséklet azonban mindössze 20,5 Celsius-fok, és bár a nyomásigény már jelentősebb (145000 psi) ez így is jóval alatta marad tehát a többi hasonló anyag esetén szükséges hőmérsékletnek és nyomásnak. A csapat szerint így a reddmatter már alkalmas a gyakorlati felhasználásra. Mint Dias professzor nyilatkozott:

„A fogyasztói elektronika, az energiaátviteli hálózatok, a szállítás és a fúzióhoz szükséges mágneses kötés jelentős javulásainak útja ma már valóság. Hisszük, hogy a modern szupravezető korába léptünk.”

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Publicdomainpictures.net/Lode Van de Velde, CC0 1.0 Universal (CC0 1.0))