Sőt, már elképzelni sem kell: a Göteborgi Egyetem kutatói most épp ilyen, chipre épített mikrogépeket mutattak be a Nature Communicationsben.
A kerekek közvetlenül a chipen, szilíciumból készülnek, átmérőjük kb. 0,016 mm – nagyjából 16 mikrométer. A hangsúly azonban nem a méreten, és nem is magán az anyagon van, hanem a kialakításán – optikai metaanyagról beszélünk. Vagyis egy apró, speciálisan mintázott szerkezetről, amely nanoszinten „megfogja” a fényt.
Ha lézert irányítanak rá, a kerék forogni kezd; az intenzitás a sebességet, a polarizáció pedig az irányt szabja meg.
„Fényhajtású fogaskerékszerelvényt építettünk, amely az egész láncot mozgásba lendíti. Az elfordulás lineáris mozgássá is alakítható, periodikus mozdulatok végezhetők, mikrotükrök irányíthatók” – mondja Gan Wang, a tanulmány első szerzője.
Szerinte ez „alapvetően új szemlélet a mikroméretű mechanikában”, mert a vaskos mechanikus csatolásokat fénnyel lehet kiváltani.
A 16–20 µm-es tartomány már az emberi sejtek világa. Innen már csak egy lépés választ el a lab-on-a-chip rendszerektől és a részecskemanipulációtól; sőt, a testbe épített mikropumpák és szelepek is karnyújtásnyi közelségbe kerültek. A lényeg: a fény mint hajtás a mikromotorok új korszakát nyithatja meg.
(Kép: jobbról a harmadik fogaskerék optikai metaanyaggal rendelkezik, amely a lézerfényre reagál, és mozgásba hozza a kereket. A fogaskerekek mind szilícium-dioxidból készültek, közvetlenül egy chipen. Mindegyik kerék körülbelül 0,016 mm átmérőjű, forrás: Gan Wang)
