Az ENSZ közleménye szerint a lakosságszám soha nem látott mértékű növekedésében a leginkább meghatározó tényező, hogy a születéskor várható élettartam drasztikusan emelkedett, amelyben egyaránt szerepet játszik a táplálkozásban és a higiéniában bekövetkezett pozitív változások, a hatékonyabb gyógyszerek és a közegészségügy fejlődése is. Bizonyos országokban ezt a trendet tovább erősíti a nagyfokú termékenység is.

Ahogy az ENSZ közleménye rámutat, a legnagyobb népességnövekedés éppen a világ legszegényebb országaira jellemző, ami jelentős akadálya annak, hogy az ENSZ által korábban meghatározott Fenntartható Fejlődési Célok (FFC) elérhetőek legyenek. A világszervezet által 2015-ben elfogadott program 17 nagy kategóriába sorolja a célokat, amelyek nagy részét 2030-ra szeretnék elérni, ennek módját pedig 169 konkrét feladatban foglalták össze. A célok javarészt korunk legsúlyosabb problémáira fókuszálnak, mint például a szegénység és az éhezés felszámolása, a minőségi oktatáshoz és a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, a nemek közötti egyenlőség megteremtése, az éghajlatváltozás lassítása és az ezt lehetővé tevő fenntarthatósági törekvések.

Az ENSZ szerint a következő évek nagy kihívása lesz, hogy a Párizsi Klímaegyezmény betartása mellett is elérjék a kitűzött célokat, amelynek kulcsa a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási szokások felszámolása. A szervezet közleménye leszögezi, hogy ebben a képletben a népességnövekedés marginális szerepet játszik, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy lakosságarányosan az anyagi erőforrások felhasználása és az üvegházhatású gázok kibocsátása is azokban az országokban a legmagasabb, ahol az egy főre eső bevételek is magasak, nem pedig azokban, ahol a leggyorsabban nő a népesség. A közlemény ezzel együtt megjegyzi, hogy a népességnövekedésben az évszázad második felére várható lassulás segíthet mérsékelni a környezeti károk további halmozódását.

Ez a lassulás az ENSZ számításai szerint már a következő években érezhető lesz, hiszen a becslések szerint a népességszám 15 év múlva éri csak el a kilencmilliárdot. A világszervezet az idei népesedési jelentésében már azzal számolt, hogy a népességnövekedés 2086-ban fog tetőzni 10,43 milliárd főnél, innen pedig lassú, de folyamatos csökkenés lesz tapasztalható. Ez a csökkenés számos helyen, például az európai országok nagy részében már el is indult, de a számítások szerint Kínában is éppen ezekben az években tetőzik a népességszám. Ez azzal is jár, hogy jövőre várhatóan már nem a távol-keleti ország lesz a világ legnépesebb állama, ugyanis India rövid időn belül megelőzi Kínát ebben a tekintetben.

Ha csak a természetes népességszámváltozást (azaz a születéseket és halálozásokat) vesszük alapul, akkor az Our World in Data statisztikái szerint a tavalyi évben arányaiban három afrikai ország, Niger, Mali és a Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságszáma növekedett a leggyorsabban, míg a legnagyobb csökkenést a Vatikánban, Bulgáriában és Monacóban regisztrálták.

Ami Magyarországot illeti, a kérdés leginkább csak az, hogy a népességfogyás mennyire lesz drasztikus a következő évtizedekben. A fenti statisztikában hazánk alulról a 13. pozíciót foglalja el, vagyis az egész világon mindössze 12 országban csökkent gyorsabban a népességszám, mint Magyarországon. Az ENSZ becslései szerint az ország lakosságszáma az évszázad végére hétmillió alá csökkenhet, ami ugyan jelentős népességfogyást jelez, de még így is jóval kevésbé radikális, mint például az a The Lancet orvosi szaklapban 2020-ban megjelent tanulmány, ami azt jósolta, hogy nyolcvan éven belül alig ötmillióan fognak élni az országban.

(Borítókép: Ayhan Altun/Getty Images)

Hány ember élt eddig összesen a világon? "Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót." - írta Arthur C. Clarke az 1968-ban megjelent Űrodisszeia című könyvének nyitányában. Igaza volt az írónak? És hogyan változtak azóta a becslések?