A Chicagói Egyetem ember-gép kapcsolatokkal foglalkozó részlegén sajátos okosórát fejlesztettek ki a mérnökök: az eszköz nem csak akkumulátorból, hanem élő anyagból is kapja a működéshez szükséges energiát. Az energiaforrás szerepét egy egyszerű eukarióta organizmus, a nyálkás penész egyik fajtája (Physarum polycephalum) tölti be, amit a pacaként (blob) is szoktak emlegetni. Az élőlényeket egy, az órához csatlakoztatott tárolóba helyezik és amikor növekedés közben elérik a tároló másik oldalát, elektromos áramkört alakítanak ki és aktiválják az eszközön lévő pulzusmérő funkciót, ami így a penész által biztosított energiával működik.

A csavart és egyben az óra megalkotásának valódi célját az élő szervezet integrálásával járó bonyodalom adja:

a felhasználónak ugyanis etetni kell a "pacát" ahhoz, hogy ne kapcsoljon ki a készülék.

A kutatók éppen emiatt hozták létre az okosórát: a segítségével azt szerették volna felmérni, hogy megváltoztatja-e a kapcsolatot az emberek és a használt eszközeik között, ha egy kicsivel több odafigyelést igényel a készülékek fenntartása. A kísérlet eredményei szerint a résztvevők hamar elkezdtek egyfajta felelősséget érezni a tárgyak iránt és már nem is annyira tárgyként, hanem társként tekintettek rájuk. Az órák csak egy igen egyszerű élőlényt tartalmaztak, de a napi kétszeri itatás és bizonyos időközönként a tápanyagokkal (zabbal) való ellátás szükségessége olyan rutint és ezzel együtt kötődést alakított ki, ami nagyobb odafigyelést eredményezett a felhasználók részéről.

A kísérlet második hetében a kutatók arra kérték az alanyokat, hogy hagyják abba a nyálkás penész etetését és hagyják kiszáradni, emiatt a pulzusmérők működése is leállt. Ezután kérdőívben mérték fel a reakciókat: a válaszokban többen fejezték ki szomorúságukat vagy lelkiismeretfurdalásukat az élőlények elhanyagolása miatt.

Az ember-gép kapcsolat a szükségszerű törődés miatt újabb szintre lépett és az emberek már nem csak egy lecserélhető eszközként tekintettek a készülékekre.

A vizsgálat célja tulajdonképpen éppen ez volt: tudatosítani a felhasználókban a felelősségüket, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb felesleg keletkezzen és ne dobják el azonnal a digitális eszközeiket egy-egy újabban megjelenő darab kedvéért.

A kutatók remélik, hogy az óra energiaellátásának újszerű technológiai megoldásán kívül ez a pszichológiai aspektus is inspiráló hatással lehet a gyártókra a későbbiekben és egyre inkább olyan eszközöket készítenek majd, amelyek szorosabb kapcsolat kialakítására ösztönzik az embereket az őket körülvevő tárgyakkal, hogy kevésbé a fogyasztáson, hanem inkább az elköteleződésen legyen a hangsúly.

(Yankodesing Fotó: UChicago)