A kutatók mesterséges intelligencia segítségével vizsgálták meg újra a NASA Messenger űrszondájának bő tíz évvel ezelőtt készült felvételeit, amelyen lineae-nak nevezett különleges fényes csíkokat kerestek.

Ezekről először egy 2019-es konferencián esett szó: a lineae-k a bolygón található fényes, vonalszerű alakzatok, amelyen gyakran becsapódási kráterek pereménél terülnek el. A jelenlétük arra utal, hogy a Merkúr kérgét kisbolygók hasították át, majd a kéreg mélyebb rétegeiből illékony anyagok törtek a felszínre.

Amikor egy aszteroida becsapódik a felszínbe, az repedéshálózatot hoz létre a kéregben, amelyen keresztül ezek az anyagok feljuthatnak a felszín közelébe. A naphő ezután segít kiszabadítani a gázokat vagy a jeget, amelyek a meredek lejtőkön lefelé haladva világos csíkokat hagynak maguk után.

402 lineae-t sikerült beazonosítaniuk a kutatóknak, miután a képfelismerésben gyakran használt konvolúciós neurális háló segítségével újra átnézték az űrszonda teljes adatbázisát.

A kutatást Valentin Bickel, a Berni Egyetem kutatója vezette, és az eredményeket a Communications Earth & Environment tudományos folyóiratban publikálták. A tanulmány szerint ezek a képződmények a Merkúr felszínének legfiatalabb alakzatai közé tartozhatnak, és rokonságban állhatnak a hollows nevű, sekély mélyedésekkel is. Mindkét jelenség arra utalhat, hogy a bolygó belsejéből ma is szöknek fel illékony anyagok.

Az viszont még rejtély, hogy milyen gyorsan alakulnak ki ezek a csíkok. Elképzelhető, hogy egyetlen gyors esemény hozza létre őket másodpercek leforgása alatt, vagy évtizedek lassú munkájáról van szó, és centiméterről centiméterre növekednek.

Valentina Galluzzi, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet munkatárs szerint a tanulmány legfontosabb üzenete az, hogy a Merkúr nem halott, nem egy 3 milliárd éves fosszília. Idővel pedig talán arra a kérdésre is fény derülhet, hogy a felszabaduló illékony anyagok a bolygó fiatal korából maradtak hátra, vagy a Merkúr belseje még ma is elég aktív ahhoz, hogy újratermelje ezeket az anyagokat.

Ezek is érdekelhetnek:

1848-ban felfedeztek egy űrbeli objektumot, ami úgy mozog, mintha élne Miközben Magyarországon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zajlott, csillagászok egy csoportja szivacsszerű objektumot talált, ami azóta is tartogat érdekességeket a kutatók számára.

Így erősítenék a sejtek DNS-javító mechanizmusát az űrutazás alatt A projekt egyik hosszabb távú kérdése, hogy az mRNS-alapú technológia alkalmas lehet-e arra, hogy az űrutazás idejére átmenetileg fokozza a DNS-javító fehérjék termelődését.

A galaxis spirálkarjai és a sötét porsávok összetett hálózata is megfigyelhető ezen a csodás felvételen Élő festmény az űr mélyéből.