Habár a Drake-egyenletet azóta több kritika érte, és többen is „feljavították”, a csillagok és bolygók hatalmas száma alapján továbbra is valószínűtlen, hogy az emberiség az egyetlen technológiai civilizáció az univerzumban. A legnagyobb kérdés így nem is az, hogy létezik-e idegen élet, hanem az, hogy mikor és hogyan fedezzük fel azt – erről közölt a Live Science egy hosszabb cikket, amelyet lentebb összefoglalunk.

Az űrutazás technológiai fejlődése az elmúlt években drámai mértékben felgyorsult. A privát űrvállalatok az újrafelhasználható rakéták és fejlett űrhajók kifejlesztésével egy új korszakot nyitottak meg a kozmosz felfedezésében. A NASA OSIRIS-REx küldetése például sikeresen vett mintát a tőlünk 333 millió kilométerre lévő Bennu aszteroidáról, ami bizonyítéka annak, hogy egyre inkább képesek vagyunk távoli égitesteket közvetlenül is megvizsgálni. Több ország sikerrel küldött robotizált kutatóeszközöket a Marsra és a Holdra, és a jövőben emberi küldetéseket is terveznek ezekre az égitestekre.

Az űrkutatás egyik legnagyobb hajtóereje továbbra is az élet kutatása az univerzumban. A kérdés azonban egyelőre megválaszolatlan: létezett-e vagy létezik-e élet a Földön kívül, és ha igen, hol található?

A válasz megtalálása több okból sem lesz egyszerű. Először is, az élet meghatározása bonyolultabb, mint elsőre tűnik. A hagyományos definíciók a növekedést, a szaporodást és az ingerekre adott válaszokat tekintik az élet jellemzőinek, de ezek a kritériumok nem mindig egyértelműek. Egy átfogóbb megközelítés szerint az élet egy önfenntartó kémiai rendszer, amely képes információfeldolgozásra, miközben fenntartja a rendet és a szervezettséget.

Másrészt a földi élet alapvetően szénalapú: a DNS, az RNS és a fehérjék alkotják minden élő szervezet alapját. A DNS egyfajta genetikai tervrajzként működik, amely a túléléshez és a szaporodáshoz szükséges információkat hordozza. Ugyanakkor nem biztos, hogy a földönkívüli élet ugyanezeket a biokémiai alapelveket követi. A tudósok nem zárják ki, hogy az élet alternatív biokémiára is épülhet. A szilícium például kémiai szempontból eléggé hasonlít a szénre, ezért egyes elméletek szerint lehetséges, hogy bizonyos idegen életformák szilíciumalapúak lehetnek. Bár a Földön nem találtak tisztán ilyen organizmusokat, a szilícium bizonyos élőlényekben, például a kovamoszatokban, szerkezetépítő szerepet tölt be.

Ha létezne szilíciumalapú élet, az jelentősen eltérne a földitől.

Számos elmélet létezik arra vonatkozóan is, hogyan alakult ki az élet a Földön. Az egyik szerint az élet alapvető építőkövei meteoritokkal érkezhettek, hiszen ezekben szerves molekulákat, például aminosavakat találtak. Egy másik hipotézis szerint az életet alkotó molekulák a Föld korai geokémiai környezetében spontán módon is kialakulhattak, például hidrotermális kürtők vagy sekély vízmedencék környezetében.

A meteoritok vizsgálata több érdekességet is feltárt: bizonyos szerves molekulák arányai eltérést mutatnak a jobb- és balkezes szerkezetek között, méghozzá a balkezes verziók javára akár 60%-os arányban. Ez összhangban áll a Föld élőlényeiben megfigyelhető molekuláris aszimmetriával, ami alátámaszthatja azt a feltételezést, hogy az életnek földönkívüli eredete is lehet.

(Tegyük hozzá, hogy éppen a Bennu-minták tanulmányozása világított rá arra, hogy ez az arány akár 50-50%-hoz közeli is lehet az idegen égitesteken – a szerk.)

A Bennu-mintákon az élet olyan építőkockáit azonosították, amelyek ismeretlenek a földi biológia számára Az élethez nélkülözhetetlen fehérjék aminosavakból épülnek fel – a Bennun talált mintákban most olyan aminosavakat fedeztek fel, amilyet a biológia eddig nem is ismert. Azonban a minták további kérdéseket is felvetnek úgy a biológiával, mint a korai Naprendszerrel kapcsolatban is.

(Kép: NASA/JPL-Caltech)