A nagy csendes-óceáni szemétsziget a legnagyobb hulladéktelep, ami a Föld óceánjaiban lebeg és ami főként a folyók által belehordott műanyagokból áll össze. A sziget pontos méreteit azért is nehéz precízen felmérni, mert a jelenséget nem egy kiterjedt és egybefüggő plasztikhalomként kell elképzelni, hanem olyan területként, ahol jobban felgyülemlett a hulladék és a lebomló, széttöredező műanyag gyakran észrevétlen módon beteríti a környezetet. A NOAA (az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala) leírása szerint a szemétsziget nagy részét mikroműanyag teszi ki, így egy műanyagleveshez hasonlítható, nem egy szilárd réteghez, amin például járni lehetne.
Az elnevezés azonban világosan mutatja, hogy a hulladék koncentrációja ebben a régióban kirívóan magas, ez pedig a környező élővilág számára nagy problémát jelent.
A Kalifornia és Hawaii között elhelyezkedő szigetet figyelő kutatók 2018-as számításai alapján az akkori mérete 1,6 millió négyzetkilométer volt és körülbelül 79 ezer (de lehet, hogy 130 ezer) tonna műanyaghulladékot tartalmazott.
A nagy szemétsziget csak egyike a világ óceánjaiban található “hulladéktelepeknek”, de az óceáni áramlatok által ideszállított plasztik mennyisége itt a legnagyobb. A hatalmas szemétfolt azonban nem kell, hogy örök emléket állítson az emberi környezetszennyezésnek és pazarlásnak, akár el is tűnhet egy nonprofit projektnek köszönhetően. A 2013-ban alapított Ocean Cleanup 2019-ben kezdte meg a nagy csendes-óceáni szemétsziget (GPGP) felszámolását egy hálós rendszerrel: az U-alakú berendezésre rögzített hálóba bekerülő műanyag egy központi gyűjtőzsákba kerül, ahonnan hajók fedélzetére ürítik a tartalmát és szortírozzák, hogy a használható részeit később újra tudják hasznosítani. A hálót vontatják a vízben, de nagyon lassan, az emberi sétatempónál is lassabban (2,5 km/h-ás sebességgel), hogy az arra járó halak és más élőlények időben ki tudjanak úszni belőle és ne akadjanak fenn a hálón. Az állatok kímélése érdekében kamerákkal is figyelik a folyamatot és a mégis a rendszerbe bekerülő élőlényeket speciális módszerrel szabadítják ki és engedik szabadon.
A projekt System 001 és System 002 verziója sikeresnek bizonyult az elmúlt években, ezért a rendszer jelenlegi legfejlettebb tagja, a System 003 is megkezdte működését a GPGP környékén és minden eddiginél hatékonyabban gyűjti a szemetet. A System 003 egy 2,5 kilométer hosszú hálóból áll, amit két hajó vontat és az Ocean Cleanup leírása szerint öt másodpercenként egy futballstadionnyi hulladékot tud összeszedni. A projekt kezdete óta összesen 345 ezer kilogramm műanyagot halászott ki a vízből a szervezet a nagy szemétsziget területén és a System 003 megfelelő szereplése esetén további rendszereket vetnek be, hogy felgyorsítsák a tisztítás folyamatát. A 2024-es évben a programmal azt tesztelik, hogy nagy méretekben mennyire működőképes a rendszer és optimalizálják a technológiát. Számítások szerint később tíz nagyméretű rendszer elég lehet ahhoz, hogy elérjék a kívánt teljesítményszintet és a szemétszigetet teljes egészében felszámolják.
A rendszer hiányossága lehet, hogy a mikroplasztik részecskéket nem tudja kiszűrni a vízből, márpedig a környék műanyaghulladékának jelentős része mikroméretű, de azzal, hogy a nagyobb darabok kikerülnek a vízből és nem tudnak tovább bomlani, már ideálisabb állapot jöhet létre. Az Ocean Cleanup emellett azon is dolgozik, hogy a műanyag ne termelődjön újra, vagyis a hulladék eleve be se kerülhessen az óceánba, ennek érdekében úgynevezett Interceptor rendszereket is üzembe helyeztek számos folyó szerte a világban.
Az Interceptorok hasonlóak az óceánban alkalmazott verzióhoz, csak kisebbek és vontatás helyett egy helyben kapják el a folyókon tovaúszó szemetet.
A régebben üzembe helyezett Interceptor 006, ami idén eddigi legnagyobb zsákmányát fogta el az Ocean Cleanup jelentése alapján, Guatemalában, a Rio Los Vacason barikádozza el a műanyag útját és az áradások által szállított szemetet szűri ki, mielőtt az a Karib-tengerbe jutna. A folyókon lévő és óceáni hálókkal a szervezet már tíz millió kilogramm műanyagot távolított el a vizekből és a munkát egyre több helyen folytatják. A begyűjtött műanyagot minél nagyobb részben szeretnék újrahasznosítani, persze ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szennyezés egy idő után újra a vízbe kerülhet, de az újrahasznosítás még mindig jobb megoldás, mintha szeméttelepeken kötne ki a plasztik, egyúttal az ilyen módon elkészített termékek árából a szervezet a projektet finanszírozza és a tervek szerint önellátóvá teszi.
(Fotó: Ocean Cleanup)
