A nagy bumm utófénylését, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (CMB) elvben minden irányban azonosnak várnánk. Ehhez képest akad egy tengely, amely mentén a CMB hidegebbről melegebbre vált — ez a dipólus.

Lukas Böhme (Bielefeldi Egyetem) és társai rádiótávcsövek adataival mutatják meg, mennyire makacs ez az eltérés. A dipólus léte önmagában nem meglepő: a relatív mozgás (Doppler-hatás) melegíthet vagy hűthet. Csakhogy a mért érték olyan, mintha a vártnál körülbelül tízszer nagyobb sebességgel haladnánk.

A csapat hat távcső adatait vizsgálta, majd a három legpontosabbat tartotta meg. Egy új, „pixeles” égbolt-modellel becsülték meg, honnan jönnek a rádiójelek. A dipólus azonban a gondos kalibrálás után is megmaradt.

„Ez egy igazán apró jel, nagyon nehéz ennyire pontosan kalibrálni a felmérést” — mondja Böhme.

Dragan Huterer (Michigani Egyetem) szerint épp a most alkalmazott alaposság teszi izgalmassá az eredményt: vagy a kozmikus környezetünket, vagy az univerzum egyenletességét értjük félre.

Ugyanakkor a rádiómérések kényes műfaj: minden gondosság ellenére is maradhatnak rejtett mérési hibák. A mostani felmérésen kívül akadnak a képet erősítő jelek is — például az infravörös kvazárok mintái —, de a végső szót várhatóan a következő generációs távcsövek mondják ki.

(Forrás: NS, kép: A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás átlaghőmérsékletének aszimmetriája nem illeszkedik a kozmológia standard modelljéhez, forrás: ESA/Planck Collaboration)