A történelem folyamán számtalanszor élhettek már át az emberek a szokásostól jelentősen eltérő időjárást: 1674-ben és 1675-ben például a nyár rendkívül hidegre és esősre sikerült Nagy-Britanniában, Észak-Amerikában és más területeken, 13,7 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel (összehasonításképpen a tavalyi extrém meleg nyár globálisan vett átlaghőmérséklete 16,82°C volt), de az úgynevezett Maunder Minimum időszaka alatt, amikor a napfoltok száma szokatlan módon lecsökkent egy időre, számos más radikális és sokszor pusztító hatású időjárási anomália is sújtotta a szerencsétlen emberiséget. 1816-ban a nyár megint csak teljesen elmaradt a Tambora vulkán előző évi kitörése miatt, éhezéshez és a bicikli születéséhez vezetve, de a tavaszi jég okozta az 1838-as nagy pesti árvizet is, a tavasz pedig néhány évvel ezelőtt, 2021-ben is didergésre adott okot Magyarországon: ekkor 1,9 Celsius-fokkal volt hidegebb az 1991-2020-as átlagnál. Az akkori időjárási anomáliát a Barents-tenger olvadó jégtakarójával és a gyorsabban párolgó vízzel magyarázták a kutatók, ez ugyanis több nedvességet hoz a déli területek felé, ami sok-sok európai hóesést okozhat.

A bolygó ökoszisztémája egy összefüggő rendszer, aminek működése felborulhat, ha egyes részletek módosulnak benne, nem csak ideiglenes változásokat okozva, hanem a hosszú évtizedeken át megszokott időjárási mintázatok jelentős átrendeződéséhez vezetve. Egyike a hosszú távú változásokat előidéző tényezőknek a klímaváltozás. És úgy tűnik, hogy a klímaváltozás áll az idei, különösen hidegnek tűnő tavasz hátterében is.

“A nagy képet nézve nem szabad elfelejtenünk, hogy globálisan az idei év május közepéig a műszeres mérések kezdete óta továbbra is a 2. legmelegebb, így nem csoda tehát, hogy május közepén Izlandon 26 °C-ot vagy a világ más részein is extrém melegeket mérnek.

Ahogyan mindezeknek, úgy a hazai hűvös májusnak szintén a globális klímaváltozás és az északi félteke úgynevezett magaslégköri poláris örvényének gyengülése az egyik lehetséges okozója.”

- írja Szabó Péter éghajlatkutató a Másfélfok portálon publikált beszámolójában, amiben az ELTE szakértőinek kutatási eredményeit ismerteti. A kutatók azt vizsgálták, hogy vajon tényleg olyan hideg-e a 2025-ös tavasz, és arra is fényt derítettek, hogy mi az oka a jelenségnek, de a tanulmány ennél szélesebb körű, és hosszabb távú változásokat is bemutat, köztük olyasmit is, nem jelent jó hírt a telet szerető emberek számára.

A kutatók szerint az idei tavasz valóban jóval hidegebb volt a tavalyi évinél, de mivel tavaly szokatlanul és kiemelkedően meleg időjárás köszöntött be már az év elején (a tavalyi tavasz 1901 óta a legmelegebb volt Magyarországon), ezért a mostani tavaszi hőmérséklet egyáltalán nem mondható “természetellenesnek”, sőt, “összességében január elejétől vagy akár március elejétől május közepéig a klímaátlagnál inkább kissé (0,4 °C-kal, illetve 0,7 °C-kal) melegebb volt hazánkban, ezért legfeljebb a tavalyi évhez viszonyítva helytálló, hogy “nagyon hidegnek” nevezzük az idei tavaszt.” - magyarázza Szabó Péter. Nem kell tehát attól tartani, hogy búcsút inthetünk a melegebb, kellemes időjárású áprilisoknak és májusoknak a jövőben, de felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi volt az oka a tavalyihoz képest mégis jelentősnek mondható változásnak, hogyan kerül a képbe az előbb említett klímaváltozás.

A globális éghajlati viszonyokat számos rendszer alakítja, amelyek egy-egy földrajzi terület szezonális időjárását meghatározzák. Egyike ezeknek a poláris örvény, vagy poláris szélgyűrű, ami a Föld pólusainak közelében lévő alacsony nyomású, hidegebb levegőtömeget jelöli, és ennek az örvénynek az erejétől függ, hogy a sarki hideg mennyire “jut ki” a poláris régióból. A polárfront választja el az egyenlítői meleget és a sarki hideget, az örvény pedig a polárfrontot befolyásolja. Gyengébb poláris örvény esetén az európai tél is hidegebb lehet a sarkvidéki eredetű légtömeg betörése miatt, és idén tavasszal is a poláris örvény márciusi/áprilisi meggyengülése alakította ki a hideg időt.

“Ezzel a polárfront délebbre tolódott és egy helyben elidőzött, amivel most tartósabban épp a kedvezőtlenebb „hideg” oldalra kerültünk.

Ezen gyengülések pedig egyre gyakrabban jelentkeznek, mert csökken az egészet irányító hőmérsékletkülönbség a sarkok nagyobb és a trópusok kisebb melegedése következtében. Ugyanez történt pl. 2021 tavaszán is, amikor a mostanihoz képest még tartósabban fölénk áramlott a hideg, sarkvidéki levegő, mely hatalmas károkat okozott a mezőgazdaságban a virágzás alatt előforduló fagyok következtében.” - mondja az ELTE kutatója.

A hideg(nek tűnő) tavasznak lassan vége hazánkban is, de nagy kérdést jelent, hogy ebben a változékony világban mire számíthatunk majd a továbbiakban, meg lehet jósolni például, hogy jövőre milyen időjárás vár majd ránk? A kutatók szerint egy melegedő éghajlat során a melegrekordokból van egyre több, a hidegrekordokból pedig egyre kevesebb, és így van ez hazánkban is. A tavalyi évben 24 alkalommal dőlt meg a melegrekord,

“a jövőben pedig inkább a tavalyihoz hasonló évekre számíthatunk a klímamodell-szimulációk szerint, az idei év számít majd kivételnek.”

Az elmúlt évtizedekben a nyár és a tavasz hossza 25-25 nappal nőtt, azaz a két évszak a napok közel kétharmadát lefedi. A tavasz korábban kezdődik, a nyár kitolódott szeptemberre, míg az ősz nagyjából “érintetlen” maradt, csak elcsúszott kicsit, a tél hossza viszont radikálisan lecsökkent, ma már csak fele olyan hosszú a tél, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az ELTE grafikonján jól látható a drasztikus változás. Az összegzés szerint levonthatjuk a következtetést, miszerint “mindegyik évszak melegszik tehát, de az egyes időszakok eltérően: ezért mind az évszakok kezdete, mind a vége megváltozott, de továbbra sem tűntek el.”

Szintén Szabó Péter és Pongrácz Rita készítették el azt a három éve megjelent tanulmányt is, aminek eredményei szerint “az elmúlt 40 év alatt 15 napról 11 napra csökkent a havas napok (amikor legalább 1 cm hó hullott) éves száma, azonban a csökkenés pont az elmúlt 10 évben lett látványosabb.” Vagyis a tél nem csak rövidebb lett, hanem sokkal kevésbé fehér is. “A klímamodellek optimista jövőképe szerint (vagyis amennyiben jelentősen csökkentjük a kibocsátásainkat) a század végéig még így is mérsékelt csökkenésre számíthatunk a havazások számában. A pesszimista, ún. RCP8.5 forgatókönyv szerint (vagyis ha a jelenlegi ütemben folytatjuk a kibocsátásokat) a változás jóval nagyobb lesz, és 5 nap alatti országos éves átlagok lehetnek majd a század vége felé, mely az összes havazásos napban kétharmaddal való csökkenést jelent a 21. század elejéhez képest.” - jósolták az éghajlatkutatók elemzésükben.

(Fotó: National Science Foundation/Wikimedia Commons, Nastco/Getty Images)