A Sagittarius A*, amely 26 ezer fényévre található a galaxisunk középpontjában, egy kolosszális fekete lyuk, amelynek tömege négymilliószorosa a Napnak. Annak ellenére, hogy központi szerepet tölt be a galaxisban, a csillagászok régóta töprengenek azon, miért forog ilyen gyorsan, és miért olyan szögben, amely nem illeszkedik a Tejútrendszer többi részéhez. A Nature Astronomy-ban szeptember 6-án publikált új kutatása szerint egy évmilliárdokkal ezelőtti kozmikus karambol állhat a rejtély háttérében – írja a Live Science.

Mint Yihan Wang, a tanulmány vezető szerzője, a Las Vegas-i Nevadai Egyetem asztrofizikusa magyarázta:

“Ez a felfedezés új utat nyit a szupermasszív fekete lyukak növekedésének és fejlődésének a megértéséhez.”

Wang azt is kifejtette, hogy a Sagittarius A* nagy sebességű, rossz szögben történő forgása arra utal, hogy korábban összeolvadhatott egy másik fekete lyukkal – ez utóbbi volt az az esemény tehát, ami jelentősen megváltoztatta a forgást.

A Sagittarius A* kialakulása esetén nincs okunk feltételezni, hogy az eltért volna a szokásostól: vagyis a közeli csillagokból, gázból és porból táplálkozva nőtt. Ahogy aztán egyre nagyobbra hízott, a galaxisok összeolvadása során egy másik szupermasszív fekete lyukat is “megebedélhetett”. A mostani kutatás során talált bizonyítékok alapján ez a “kozmikus ebéd” körülbelül 9 milliárd évvel ezelőtt következhetett be, miután a Tejútrendszer egyesült a Gaia-Enceladus galaxissal.

Ezek az eredmények nemcsak a fekete lyukak összeolvadásának megértéséhez járulnak hozzá, hanem betekintést nyújtanak a galaxisunk történetébe is – vagyis immár tudjuk, hogy hogyan és mikor alakult ki a Sagittarius A* jelenleg ismert formája. A tanulmány társszerzője, Bing Zhang, az UNLV kutatója azt is hozzátette, hogy ez az összeolvadás fontos információkkal szolgál arról, hogyan növekedhetnek a fekete lyukak a társaik “elfogyasztásával”.

Hamarosan egyébként még több dolog fog kiderülni az univerzum ezen masszív objektumairól: az űrbéli gravitációs hullámdetektorok, például a NASA és az ESA által fejlesztett Laser Interferometer Space Antenna (LISA), amely 2035-ben indul, képes lesz ugyanis érzékelni a hasonló kozmikus ütközések által generált hullámokat.

(Kép: a Sagittarius A* az Event Horizon Telescope által készített felvételen, amelyen a vonalak a mágneses mező polarizációjának az irányát jelzik.)