Habár nem ez az első eset, hogy Irán ilyen fegyvert használ – korábban 2024 októberében is kilőttek több tucat Fattah-1 rakétát –, a jelenlegi konfliktus során viszont most először vetették be ezt a típust.

A bejelentést a félhivatalos Mehr hírügynökség tette. Teherán a szóban forgó fegyvert „hiperszonikus” rakétáként jellemzi, ugyanakkor az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy lényegében szinte minden ballisztikus rakéta eléri a hiperszonikus sebességet repülés közben – írja a CNN.

Annyi viszont biztos, hogy a Fattah-1-et az izraeli légvédelmi rendszerek, így az ismert Vaskupola ellen fejlesztették ki.

Az Army Recognition szerint a Fattah-1 azért különösen veszélyes, mert képes a légkörön belül, rendkívül nagy sebességgel és mozgékonyan haladni, ezzel kijátszva a legtöbb védelmi rendszert. Ezek a fegyverek akár az ötszörös hangsebességgel (Mach 5) vagy még gyorsabban is képesek haladni, így rendkívül nehéz őket észlelni és elfogni. A Fattah-1 egy hiperszonikus siklójárművet (HGV) hordoz, amely állítólag képes irányt is változtatni a becsapódás előtti szakaszban is, így kiszámíthatatlan pályán mozog, ami szinte lehetetlenné teszi a hagyományos elfogást.

A Fattah-1-et 2023-ban mutatták be, és ez Irán első hiperszonikus rakétája. A Forradalmi Gárda „Izrael-verő” fegyverként hivatkozik rá. 2024 októberében több Fattah-1 rakéta is sikeresen áthatolt az izraeli Vaskupola és Arrow légvédelmi rendszerein.

A rakéta állítólag Mach 5 és Mach 15 közötti sebességre képes, és 1 400 kilométeres hatótávval rendelkezik. Szilárd hajtóanyagú motorja sebes gyorsulást és nagy manőverezési képességet biztosít, a feltételezések szerint akár kétfokozatú meghajtással is rendelkezhet, ami tovább növeli a komplexitását. A robbanófej tömegére vonatkozóan nincsenek hivatalos adatok, de a becslések szerint 350–450 kg között mozoghat, és nem kizárt, hogy nukleáris töltet hordozására is alkalmas lehet.

Mennyi az esélye az izraeli légvédelemnek egy ilyen eszköz ellen? A rakéta fő ütőkártáyja tehát egyrészt az extrém sebesség: emiatt az izraeli hadsereg számára rendelkezésre álló reakcióidő értelemszerűen drasztikusan csökken: mindössze néhány másodperc áll rendelkezésre az esetleges elfogáshoz. Ráadásul a hagyományos védekező rendszerek nem erre a mozgékonyságra lettek tervezve, de bizonyos új technológiák – például irányított energialapú fegyverek, hiperszonikus célra fejlesztett kinetikus elfogók és fejlettebb radarok azért akár hatékonyak is lehetnek.

Kérdés, hogy Izraelnek volt-e ideje ezekre a fejlesztésekre.

(A cikkhez használt kép illusztráció, azon egy repülőgépről indítható lövedék látható, forrás: US. Army)