Talán a Google-nél sem tudják egészen pontosan megmondani, hogy egy adott keresésre miért pont azok a találatok jelennek meg, amelyek megjelennek. Ezernyi apró jelből próbálják megítélni, hogy melyik a legrelevánsabb találat: hányan hivatkoznak rá, mennyire ismert a forrás, a szavak, a kiemelések, a szerző édesanyjának a kedvenc napolaja mind számítanak, de ha biztos receptet kérnénk, csak vakarnák a fejüket. Épp ezért lehetnének bajban, ha a koronavírus körüli felhajtás valahogy egy lelkes sámán saját fejlesztésű, csicsókapüré-alapú terápiáját emelné ki ötödik helyen, előtte kettővel pedig egy bulvárlap cikkezne arról, hogy mindenki gyorsan végrendelkezzen. Épp ezért szokatlan eszközhöz folyamodtak a The Verge cikke szerint: a vírusra keresve kézzel szerkesztett találatokat látunk arról, hogy mik a tünetek, mik az óvintézkedések, és így tovább. Apró lépésnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy az oldalon másodpercenként több tízezer keresés történik, ablaktól zsiráfig, rögtön látszik, hogy csak a legfontosabb helyzetekben tudnak nekiállni emberi erővel összeállítani ezeket az "SOS Alerts" találati oldalakat.

Ami a Google-nek az algoritmus, az a Facebookon maga a felhasználó: ha mindenki azt oszt meg, amit akar, akkor néhányan biztosan felkapják majd azokat a híreket, miszerint a pockok bosszúja a betegség, és csak hörcsögök rituális feláldozásával lehet megállítani a terjedését. Hogy ezt elkerüljék, világszerte figyelik általuk megbízott "tényellenőrzők" a népszerű cikkeket, és ha valami egyértelműen hamis, akkor korlátozzák a terjedését, de még a posztolókat is figyelmeztetik arra, hogy butaságot csinálnak. A Facebook ezt azzal indokolja, hogy a szabályaik szerint az oldalon nem lehet mások testi épségét veszélyeztetni, áll az intézkedéseiket bejelentő blogposztjukban. Sőt, amellett, hogy ellenőrzik a platformjaikon megosztott tartalmakat, a betegség ellen küzdő szervezetek ingyen hirdethetnek náluk, a témára keresőket pedig ellátják a járvánnyal kapcsolatos alapvető információkkal.

Sokan persze adakoznak

A Forbes felsorolása, hogy mely tech vállalatok ígértek pénzügyi segítséget, jó hosszú: Bill és Melinda Gates alapítványa mellett a Microsoft, a Dell és az Apple is szerepel rajta amerikai oldalon, míg Kínából az Alibaba alapítóját, Jack Mát említik, de rajta kívül a legismertebb helyi vállalatok, a Baidu, a Tencent és a ByteDance is úgy érezték, hogy adakozniuk kell.

Nyilván rengeteget segítenek ezzel az általuk választott szervezeteknek, de sokszor a saját eszközeik okos felhasználása legalább ilyen hasznos tud lenni. A Google 2008-ban kezdte el publikálni a Google Flu Trends szolgáltatásán keresztül, hogy mikor számíthatnak a hatóságok arra, hogy influenzás betegek kezdenek jelentkezni a kórházakban. És nem, nem a számítógépünk mikrofonján vagy kameráján keresztül kémkednek utánunk - egyszerűen figyelték, hogy az influenzával kapcsolatos tünetek vagy a kezelések iránt érdeklődők száma emelkedik-e. Ha sokan keresnek ugyanazokra a tünetekre, akkor lehet sejteni, hogy a környéken valami van a levegőben.

A Facebook mérnökei egy 2011-es földrengés után döntöttek úgy, hogy kitalálnak valamit azokra a helyzetekre, amikor egy-egy esemény miatt tömegek kezdenek aggódni azon, hogy az ott élő ismerőseik jól vannak-e - hiszen pontosan látták, hogy míg a legközelebbi családtagokat felhívjuk, a távolabbi ismerősöket az ő platformjukon keresztül próbáljuk meg utolérni. A Safety Check segítségével szólnak azoknak, akiket veszélyben sejtenek, hogy egy gomb megnyomásával jelezhetik: jól vannak, és ezt láthatja minden ismerősük. A szolgáltatás azóta környezeti katasztrófák és terrorcselekmények alatt felhasználók millióit nyugtatta meg - és ugyanígy százezreket mentett meg attól, hogy egyesével írják meg mindenkinek, hogy jól lennének, ha végre békén hagynák őket.

Szükséges és hasznos első lépések, amiket most a Facebook, az Instagram és a Google megtettek. Reméljük, hogy nem lesz szükség arra, hogy újabb eszközökön kelljen törniük a fejüket.

(Borítókép: Getty)