Az objektum először a pályájával keltett gyanút: körülbelül 58 km/s sebességgel haladt – túl gyorsan ahhoz, hogy a Nap gravitációja magához köthette volna. Ezt követően 24 órán belül sikerült is megerősíteni, hogy valóban csillagközi eredetű, ami azonnal mozgósította a világ obszervatóriumait – mindenki részletes megfigyelésekbe kezdett.

Több megfigyelésről is írtunk, amelyek érdekes anomáliákat tártak fel, de a legérdekesebb eredmények egyike a chilei Nagyon Nagy Teleszkóp (VLT) adatain alapult: az objektum kómájában nikkelt észleltek – ám a megszokott vashoz képest szinte kizárólag csak ezt az elemet. Ez azért izgalmas felfedezés, mert ellentmond annak, amit eddig tudtunk a hasonló égitestekről, hiszen a nikkelt tartalmazó üstökösök általában hasonló mennyiségű vasat is hordoznak.

A kutatók szerint a természetes magyarázat a jelenségre az lehet, hogy a nikkel egy ritka molekulából – nikkel-tetrakarbonilból – származik, amely UV-fény hatására nikkelt és szén-monoxidot bocsát ki. Ez a folyamat üstökösök esetében eddig csak elméleti lehetőségként létezett – most viszont először sikerült közvetve megerősíteni. Talán ez magyarázza azt is, miért olyan aktív a 3I/ATLAS még a Naptól távoli pályán is.

„Egy teljesen új kémiai világ kapuja nyílt most ki előttünk” – fogalmazott Thomas Puzia, a VLT-hez kapcsolódó kutatás vezetője.

A mostani eredmények a James Webb Űrteleszkóp (JWST) által észlelt meglepő adatokat követik. Mint arról korábban írtunk, a JWST a 3I/ATLAS kómájában szokatlanul magas szén-dioxid–vízgőz arányt mért – az egyik legmagasabbat, amit valaha üstökösnél láttak.

A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a 3I/ATLAS komoly átalakuláson ment keresztül hosszú csillagközi útja során.

Avi Loeb, az ismert harvardi csillagász azonban más lehetőségekre is felhívja a figyelmet – szerinte a nikkel jelenléte azért különleges, mert ha valóban a nikkel-karbonil nevű molekula útján keletkezik, akkor az egy rendkívül ritka, szinte csak ipari környezetben ismert folyamat. Mint írja:

“A tanulmány szerint a kémiai képződés a nikkel-karbonil csatornán keresztül történt, ami üstökösök esetében rendkívül ritka és egzotikus lehetőség – miközben az ipari nikkelfinomításban ez bevett technológiának számít.”

A mérések szerint az objektum 5 gramm nikkelt bocsát ki másodpercenként, amikor 2,8 csillagászati egységre (AU) van a Naptól. Ez az érték a Naphoz közeledve meredeken nő, a kibocsátás mértéke a távolság –8,43-as hatványával arányos. Emellett cianidot (CN) is észleltek, amely körülbelül 20 gramm/másodperces sebességgel szökik ki 2,85 AU távolságnál – még meredekebb, –9,38-as arányban.

Loeb meglátása szerint ezek az eredmények jól illeszkednek más közelmúltbeli megfigyelésekhez, például a SPHEREx és a James Webb méréseihez, amelyek szerint az objektum kómája 95%-ban szén-dioxidból és mindössze 5%-ban vízből áll – szöges ellentétben a legtöbb, vízben gazdag üstökössel.

Bár az infravörös adatok alapján becsült 46 kilométeres átmérő hatalmasnak tűnik, ez csalóka lehet, ha a fényesség nagy részét visszaverődő por okozza. Ugyanakkor a Hubble Űrteleszkóp képein hiányzik az ehhez szükséges porcsóva, ami újabb kérdéseket vet fel. Ha valóban az objektum felszíne veri vissza a napfényt, akkor a 3I/ATLAS tömege akár egymilliószorosa is lehet a 2I/Borisovének – ami felveti a kérdést: hogyan lehetséges, hogy csak most vettük észre, és miért nem előbb?

Az, hogy pályája szorosan illeszkedik a Naprendszer bolygóinak síkjához, tovább növeli a találgatásokat:

Lehet, hogy nem természetes eredetű?

Loeb megemlíti azt is, hogy David Gross Nobel-díjas fizikus javasolta: keressenek rádiójeleket az objektum irányából – hátha további érdekességek derülnek ki.