Az Ars Technicán olvasható cikk szerint a helyi szenátus döntése értelmében minden, az iskolákban elérhető könyvnek "a korosztálynak megfelelőnek" kell lennie, "szexuális aktusok ábrázolása vagy leírása nélkül". Azonban Mason City helyettes tanfelügyelője úgy látja, hogy "egyszerűen nem lehetséges minden könyvet elolvasni, és ez alapján megszűrni", ezért választották a szerintük "védhető", MI-alapú módszert. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy összegyűjtötték a "gyakran kifogásolt" címeket egy listába, majd megkérdezték a mesterséges intelligenciát, hogy a listából mely alkotások tartalmaznak szexuális aktusokat.

Miután megkapták a választ, tizenkilenc művet eltávolítottak a gyűjteményekből. Most várják a "további útmutatást", illetve a tanárok a tantermi könyvekkel kapcsolatos döntéseit.

Mindez persze praktikusan hangzik, hiszen a szoftver valóban hosszú órákat, akár napokat takaríthatott meg a tankerületnek - a kérdés csak az, ahogyan az Ars Technica is kiemeli, hogy milyen áron. Amint arról többször írtunk a Rakétán, a generatív mesterséges intelligenciák amellett, hogy rendkívül emberien tudnak fogalmazni, a lehető legtermészetesebben képesek teljes zagyvaságokat állítani. Vagyis a "hallucinációként" emlegetett jelenségek önmagukban kérdésessé teszik, hogy vajon valóban van-e szexualitás minden megjelölt könyvben. Az alkalmazott források is kérdésesek, hiszen nem tudni, hogy az adott könyvön is edzették-e a rendszert, vagy csak "olvasott róla" online; márpedig az interneten sok vélemény, illetve sok téves vélemény és értelmezés keringhet egy-egy műről. Emellett az emberi, szakértői tényező hiánya is lényeges: biztosan jól meg tudja ítélni egy számítógép, hogy amit olvas, az egy szexuális aktus leírása-e, ha irodalomról, költészetről van szó?

(Borítókép: Daniel/Unsplash)