300 000 évvel ezelőtt a Homo sapiens domináns emberi fajként jelent meg, de a jelenlegi evolúciós változások, például a laktóztolerancia és a megnövekedett császármetszések azt mutatják, hogy az ember továbbra is fejlődik. A fajképződés, egy új faj megjelenéséhez vezető folyamat különféle módokon, például földrajzi elszigetelődésen keresztül történhet. Míg a 21. század megnövekedett globális interakciója kevésbé teszi valószínűvé az emberi fajok kialakulását, a génszerkesztés előrehaladása és más bolygók lehetséges kolonizációja éppen, hogy új evolúciós utakat nyit meg. A Marson például az emberiségből egy új faj alakulhatna ki, mivel az ottani körülmények példátlan evolúciós nyomást jelenthetnek.

Körülbelül 300 000 évvel ezelőtt tehát a Homo sapiens győzött az evolúciós versengésben, és így az egyetlen uralkodó emberi faj lett. A jelenlegi bizonyítékok azonban, mint például a laktóztolerancia relatív közelmúltbeli feltűnése, valamint korunkban a császármetszés egyre növekvő száma, arra utalnak, hogy az evolúció továbbra sem állt le fajunk kapcsán – erről szól az IFLScience cikke, amit lentebb röviden összefoglalunk.

Persze a fenti példák talán apróságnak tűnnek (mondjuk a császármetszés annyira nem, ahogy a laktóztolerancia is fontos következményekkel járt – emiatt őseink nagyobbak és nehezebbek lettek például), ám ezek az evolúciós vátozások idővel felhalmozódnak, ami potenciálisan új fajok megjelenését eredményezheti a speciációnak nevezett folyamaton keresztül. A földrajzi elszigeteltség, akárcsak egy sziget folyó általi kettéhasadása, különálló populációkban különálló alkalmazkodások kialakulásához vezethet, amelyek végül két faj evolúciójában csúcsosodnak ki. Erre a jelenségre példa a csimpánzok és a bonobók több mint egymillió évvel ezelőtti szakadása, amelyet a Kongó-folyó okozott – mivel ez kettéosztotta a korai majompopulációt.

A 21. században az emberiség esetén viszont éppenhogy megnövekedett globális interakciók zajlanak, ami tehát inkább csökkenti az új emberfajok kialakulásának a valószínűségét – ám ezzel ellentétben a technológiai fejlődés új lehetőségeket rejt magában. A génszerkesztés, különösen az olyan eszközökkel, mint a CRISPR-Cas9, példátlan módon irányíthatja az emberi genomokat, ami potenciálisan eltérő evolúciós utakat eredményezhet a módosított és változatlan populációk számára. Magyarán idővel kialakulhat egy “szerkesztett” emberfaj is.

Evolúciós nyomást jelenthet más bolygók, például a Mars gyarmatosítása. A világűr és az élet különleges körülményei egy másik bolygón új evolúciós nyomásoknak tehetik ki az embereket, amely mindent magában foglal: új étrendet, légkört sőt akár teljesen eltérő szociális környezetet is. Idővel és a Földhöz kötődő egyedektől való elszakadással ezek a változások felhalmozódhatnak, az eredmény pedig egy “marslakó” emberfaj megjelenése – mint ahogy az James S. A. Corey Térség-könyveiben (amelyekből a The Expanse filmsorozat is készült) is történt.

(Kép: Pixabay/a_scarcy)